Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

árkán is csak nagy bajjal tudtunk áthatolni - málékkor telve volt a befordult ágyúktól és szerkocsiktól, valamint az egymásba rohanó kétségbe esett és eszüket vesztett gyáváktól, áthatolni nem képes honvédekkel, nemzetőrökkel s önkéntesekkel, kik valamennyien néhány perez múlva a Schlick foglyai, valamint 10 ágyúnk s több lőszerkocsink és egy zászló is az ellenség zsákmányai lettek. . .. Midőn a szerencsétlen csata színhelyére már ráborult az alkonyat szárnya, hogy eltakarja a vesztes hadsereg gyalázatát és a terepet nem ismerő hibás vezénylet szégyenét (ti. Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, tábornokét, aki a csatát vezette), egy előttem lovát kantár szárán vezető egyénben Liptay János őrnagyunkat ismertem meg . . . Mintegy 6-7 óra lehetett, mire Radványba értünk. Másnap éjjelre AlsóVadászra, innen pedig harmadnap délre Miskolcra haza érkeztem. . . . Később tudomásomra esett, a borsodi zászlóaljtól habár többen estek foglyul, de csak néhányan sebesültek meg és csakis 3 ember esett el. ... A vesztett kassai csata után a hosszú orral eltávozott s a vezényletről örök időkre lemondott Mészáros Lázárral együtt a haza sorsán tűnődő honfiak nap-nap után szomorúbb híreket éltek át (így pl.) hogy az országgyűlés Debreczenbe tétetett át, és hogy Windischgrätz hadserege 1849. január 5-én Pest-