Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

re minden ellenállás nélkül zeneszó mellett be­vonult." Szemere Bertalan kormánybiztos a csata le­folyásáról és annak jelentőségéről a következő hirdetményt adta ki: „Tennap, január 4-kén du. 2 óra körül Kassát seregünk megtámadta három oldalról. A csata élénken folyt, egy része a sereg­nek már rohamra indult midőn a hevesi lovas nemzetőrök megfutamodván, s a Hunyadiak egy része is, s az este is bekövetkezvén, ez a vissza­vonulást zavarodottá tette. Alkalmasint egypár álgyú összetört és haszonvehetetlen lett. A sereg Forrón gyűl össze, onnan Szikszóra, innen Mis­A téli hadjárat eseményei környékünkön, 1848. december-1849. február kolera vonul, s bevárja azon új erősbítést, melyet gyakorlott seregben és nagy ágyúkban ma vagy holnap nyerendünk. Néhány zászlóaljban s a borsodiakban is jeles bátorság nyilvánult, s ama gyáva zavargók nélkül Kassa roham által a mi­énk leendett volna. Röviden az eredmény ez: Kassát most első ízben nem vettük be." Kossuth Lajosnak küldött részletesebb leve­lében Szemere keményebb hangnemet használ, megfogalmazza Miskolc stratégiai fontosságát, ugyanakkor szól saját felelősségéről is. „. . . Má­sodmagammal Szina végén 301 embert tartóz­tattam fel. Egész éjjel faluról falura jártam, osztva parancsokat, szidva a tiszteket, kik siettek sereg nélkül Miskolc felé. Zsolcán, Sz. Péteren, Miskol­con nemzetőröket állítottam fel, kik elfogdosták a szállingókat. A tisztek elsők voltak Miskolcon. Mint a kurvát úgy szidtam őket. El is zárattam. Remitek a világot. Haditörv. széket kérek. Itt pa­naszkodnak, hogy nincsenek legényeik. A cudar nép! mintha nem hátúi kellene keresni a legény­séget. E faj veszti el a hazát. A fegyverzés is hiá­ba itt. ... A nemzetőrök! az önkéntesek! Ne csi­náljunk illúziót. A nép remeg a hadtól, remeg a sok tehertől, ez a fő ok, - a csatától éppen irtózik. Népfelkelést parancsolni még lehet, de haszna nem lesz. . . . Azt hiszem, Miskolcot meg bírjuk tartani, ha Kassát be nem vehetjük is a jövő se­gedelem erejével. De ha Pest vesz, s onnan és Kassáról erő jön ide, akkor nem. ... Én intézke­dem. Három nap óta nem vetkeztem le. Paran­csolok, amíg lehet. Még félnek tőlem. De ha Pest vész, kevés sükere lesz, attól félek. . . . Ha Pest elvész, akkor a tábornak itt alig lesz helye, ha­nem a többivel megy Debrecen felé . . ." Szemere mindkét dokumentumban az érke­ző segítséget említi. Klapka György - ugyan ké­sőbb, mint Szemere gondolta - január 11-én meg-

Next

/
Thumbnails
Contents