Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)
A felső magyarhonni Népséghez. O Fölsége a mi Császárunk fa hiraiyuiiK pamm-saru iSJ indisereggel a Kárjiálh-hegyeit meg hallacívári felső Magyar Országban meg jelenek. Az én Küldésem a Békesség visza állítása és titeket Kossuth remélő uralkodásaiul megszabadétani, nektek ismét azon szabadságot adni, mellylöl egy felségsértő gyalázatos párt, a valódi hazatiusaggaJ vissza élvén, titeket meg fosztott, és hazátokat nagy veszedelembe buktatta. A polgár, a földművelő térjen vissza döbbeni foglatosságához; egyedül az én megjelenésem már képes ama felzavaró, tobnyire Külföldiekből aló pártot szélszórni. Én ezzel Telszóllétom felső magyarhon Népségét a fegyvert letenni, és seregem elömozdulását nem hátráltatni, mert ki ezzen telszóllétásom ellen vétkezik, a szigorú haditőrvény áltól fog bttntelödni. A seregem ellátására szükséges élelmet a Községek kölelessek nyúgtutvány ért, mi később kárpótlatik, kiszolgáltatni. Dukla 3 ,k December l«4ö. A Hadivezer tiróf Niih, in, k. Kö.-lábcrnok. Schlick felhívása a „békesség" visszaállítására, 1848. dec. 3. rendeléseinek a megnevezett megyék és kerületek, sőt a már kinevezett k. biztosok is pontosan és felelősség terhe alatt s minden feltétel nélkül engedelmeskedni kötelességüknek ismerjék." Néhány nap múlva megjelent Szemere felhívása és rendelete a Felső-magyarországi lakossághoz. Rendeletében 10 pontban fogalmazta meg a legfontosabb teendőket, de hozzátette „. . . élni fogok e nagy hatalommal, a haza és a nemzet szent javára. . . . kéznyújtást, kitartást és föltételeden engedelmességet követelek." Rendeletei közül az első az, amely később, a megszállások idején gondot okozott: „A tisztviselők az illető törvényhatóságokbúi és városokbúi kikért és megnyert engedelem nélkül el ne távozzanak." Ennek és a többi utasítás maradéktalan végrehajtásának fedezeteként „a rögtönítélő bíróság, illetőleg a haditörvényszék tüstént megalkottatni rendeltetik". 1848. december 17-én a megyei alispánoknak és kormánybiztosoknak hasonló erőteljes, határozott, 11 pontban rögzített levelet küldött szét. (Azt írja: ide zárom felhívásomat szinte egypár száz példányban.) Ebben a megyei alispánok figyelmét felhívja, hogy: „Minden tisztviselőnek helyét kijegyzi, sőt más alkalmas egyéneket is megbíz a nép buzdításával. Tartozik mindenki engedelmeskedni. Ki nem akar, szükség esetében fogollyá tétessék. Lemondást nem fogad el. Sem magányosak vonakodását. Parancsainak erőhatalommal is sikert eszközöl. Szükség esetében, mint fogollyal bánik." 1848. december 24-én Felső-magyarország lakosaihoz újabb felhívással fordult. Ebben Schlikről írt úgy, hogy már túl vagyunk a Budaméri vesztett csatán, de még előtte a szikszói csatának. (Mészáros Lázár hadügyminiszter december 28-án ütközik meg Schlik-csapataival, s bár vereséget szenved, a visszavonuló altábornagyot követi Kassáig, ahol 1849. január 4-én nagyon súlyos vereséget szenved.) E vereségek előtt írja Szemere, hogy Schlik a „társulati jogot parancsolja megszüntetni", (tehát a társasági összejöveteleket és polgári fórumokat) s „Ebből következni fog, hogy a városi és megyei gyűlések is eltiltatnak. Többé nem mi határozunk a magunk dolgaiban, hanem ő fogna nekünk parancsolni, ő vetné ki az adót, ő vinné el gyermekeinket idegen földre katonának, mint vannak azok, kiket Olaszországból most sem bírunk visszahozni. Azt parancsolja továbbá, hogy a magyar miniszterek minden intézkedései érvénytelenek . . ."
