Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

A kassai csatavesztés után - amelyet a felsőtiszai hadtest és parancsnoka, Klapka György próbál Bodrogkereszúr-Tokaj vonalánál ellensúlyozni, hogy nehogy szabaddá váljon az út a kormány székhelye, Debrecen felé - szabaddá vált az út Miskolc felé, amelyet Schultzig altábornagy csapatai 1849. január 25-én megszállnak. A megszállásról olvashatjuk Szűcs Sámuel naplójából a következőket: „Ezen megszállásról említendők (hogy) az őrsön volt nemzetőrök haza küldettek, a bejövő cs. sereg által. A' fő Örs előtt g. Pálfi Móricz nyilvánítá, hogy ők nem ellenségképen jönnek; hanem a rend helyre állítása végett, 's mindent fizetni fognak. A' városi tisztikar elébök parancsoltatott, s tőle hódolat vétetett ki Ferencz József iránt, megyénk főispánja, 's másod alispánja távoliévén, minthogy az első alispáni szék üres volt, főkormányzóvá Dominkovics Lajos pénztárnok tétetett. A' megyei tiszti karból hódolat csikartatott ki. Dominkovics Lajos, rimánkodására főkormányzói hivataláról felmenetvén, első alispánná Bárczy László, másodalispánná Sütő János neveztetett ki. Borsod megye, 's Miskólcz ostomállapotba lévőnek nyilváníttatott, a' polgári hatóságok meghagyattak, a fegyverek beszedettek, a nemzetőrség ideiglenesen feloszlatott, ennek kaszái összetörettek, a tornyokban császári zászlók tüzettek-ki, a' postára pedig kétfejű sas. A népnek nyert engedményei, a nemzetiség, személy, vagyon bátorság biztosítani ígértetett piacátokban. Városunkra élelmiszerek, ezer pár csizma és topánka vettettek, mellynek kiállíthatása végett hatezer pengő ftot vett fel a' város a takarékpénztárunktól. Számos proclamatiák, 's piacatok ragasztattak ki, mellyekben Kossuth pártütőnek, az országgyűlés feloszlatottnak, az országos honvédelmi választmány tagjai, 's kormánybiztosok, földönfutóknak jelentettek ki, 's ezen proclamatiók és piacatok, az egyházakban is kihirdettetni rendelettek, a' G. Pallavicini Roger elleni fenyítő per előkéretett, és elvitetett, a' g. ti. a magyar kormány elleni lázításért volt perbe fogva, a politicus foglyok szabadon bocsájtattak." Az osztrákok elfogatóparancsot adtak ki, s körözték Szemere Bertalant, majd amikor február 6-ára virradóra eltűntek a városból, magukkal vitték a megyei közigazgatás általuk kinevezett vezetőit, akiket a miskolciak csak "schulczigalispánok"-nak neveztek. Borsod vármegye nemesi közgyűlése 1849. január 3-ai ülésének jegyzőkönyve különös történeti eseményt őrzött meg az utókor számára. A megyei Honvédelmi Választmány ekkori ülésének 1-11. napirendi pontja hiányzik. Egy jegyzés utal a jegyzőkönyv felső sorában arra, hogy „Az 1-11. számok alatti jegyzőkönyveket Schultzig cs. altábornagy elvitte. Lásd ezen jkv. 76ik sza." A 76. számot viselő bejegyzés a honvédelmi választmány 1849. február 15-én tartott ülésén készült. (Ez a két, osztrák megszállás közötti idő, amikor február 7-23. között magyar honvédcsapatok tartózkodtak a városban.) A bejegyzés arról a vizsgálatról szól, hogy a császári sereg által kinevezett tisztségviselők követtek-e el törvénysértést vagy törvénytelenséget. A bizottság „a törvény, 's alkotmányhozi tántoríthatatlan hűségük" bizonyítékának tekintette, hogy Vay Lajos főispán, Miklós Ferenc volt és Gencsi László akkori alispán hivataláról lemondva a várost elhagyta. Egyben törvénytelennek minősítette azt, hogy az ő megválasztásukról szóló jegyzőkönyvi bejegyzéseket Schultzig altábornagy a megyei jegyzőkönyvből kitépette, s azt semmisnek tekintette, sőt a hivatalos magyar dokumentumot elvitte.