Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI RENDSZERVÁLTÁS. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG (1988-1989)

lentek meg: „A reformerők győzelmeként, a konzervatívok vereségeként értékelik Nyugaton az MSZMP megszűnését, a Magyar Szocialista Párt megalakulását. ... A nagy nyugati hírügynökségek elemzései szerint Kelet-Európa történelmében először fordult elő, hogy egy hatalmon lévő kommunista párt szakít a marxizmus-leninizmus elveivel, és nyugati típusú szocialista párttá alakul át. Ez az új típusú párt elkötelezi magát a parlamenti demokrácia, a polgári szabadságjogok és a piacgazdaság mellett. .. . Tudósítóink jelentései szerint a nyugati lapok, rádió- és televízióállomások hasonló szellemben értékelik a kongresszuson zajló csatározásokat, megjegyezve: Magyarország történetében véget ért egy fejezet." A magyar sajtó még október 10-én és 11-én is „ontotta" a híreket, s a szalagcímek sem feledtették, hogy a reggeltől estig tartó szavazásban hogyan fogadták el az új párt programnyilatkozatát és alapszabályát. A döntések után egymás után születtek a „kérdések a demokráciáról" cím alatti írások. M. G. szerzői monogrammal ellátva olvashattuk a Kongresszus '89-ben, hogy „megtanuljuk-e a demokráciát?" Ezt a kérdést sokszor hallottuk az elmúlt négy napban. Kiderült ugyanis, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat! Például a gyakorlat azt bizonyította, hogy a kisebbség jogának, az egyéni kezdeményezés és szólás szabadságának garantálása néha felbőszíti a többséget. A másik gyakorlati feladat: hogyan lehet a kompromisszumok, egyeztetések útján többséget alkotni a kisebbségből. Ez több alkalommal sikerült, néhányszor nem. Egység alakult ki az új párt jellegét és - még ha ellentétesnek is tűnt némelyeknek - a munkahelyi szerveződést illetően. Bizonyos, hogy e két kérdésben az egység személyi összetételét tekintve nem azonos. Azt is láttuk a sajtópáholyból, hogy lehet demokratikus módszereket nem demokratikus módon alkalmazni: zsarolni, fenyegetni, megbélyegezni. Valószínű, hogy ez a politikai vajúdással elengedhetetlenül velejár. Az utolsó nap, a személyi kérdések vitája ismét felvetette: mi az érték? A konszenzus képessége, vagy a kompromiszszummentesség? Az új párt élére próféták, vagy politikai menedzserek kerüljenek, vagy pedig érdemes aktivisták? És még valami megengedheti-e magának az új párt, hogy önmagát szétzilálva lépjen a választási harcba? Hitelesebb lesz-e ettől? Több esélyt kapnak-e így jelöltjei? A kongresszus a kérdésekre csak tétovázva adhatja meg a választ. Az igazi demokráciapróba majd az új párt működése lesz." 1989. október 11-én megjelent a „Magyar Szocialista Párt felhívása", amelyből az cseng ki, hogy a párt, „a demokratikus szocializmus elkötelezettje". Ugyanakkor sokat mondanak az akkori ellenzék véleményei, minősítései, hiszen abban mindenki egyetértett, hogy többről van szó, mint egy „szakító pártkongresszusáról. Az MDF képviseletében Szabad György: „abban a nagy átalakulási folyamatban, amely reményt ad arra, hogy az ország a diktatúra korszakából eljut a képviseleti demokráciába, az uralkodó párt átalakulása régen várt, fontos eseménynek tekinthető. Az MSZMP helyére lépő MSZP arculatát ma még nehéz megítélni, mindenesetre a várakozásokkal ellentétben nem következett be az egyértelmű szakítás a múlttal, amely jelezné, a mostani változásnak a diszkontinuitása meghatározó tényezője". Az SZDSZ képviseletében Vidos Tibor: Az új párt első határozatai, valamint elnökségének személyi összetétele egyelőre nem azt mutatja, hogy valójában szakított állampárti múltjával." Az SZDSZ választ várva akkor még a társadalom egészét érdeklő - olyan