Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

Politika a társadalomban (évfordulók, ünnepek, megemlékezések) 1948 a magyar politikai forradalom és szabadságharc centenáriuma volt, s erre a társadalom minden rétege, s valamennyi politikai szervezete - a maga módján - készült. Gerő András „Az államosított forradalom 1848 centenáriuma" című könyvében az „ellopott forradalom"-ról ír. Más tanulmányában azt fejtegeti, hogy a három szakrálissá váló fogalom (a szabadság, a nemzet és a haza) a különböző időszakokban, történelmi korszakokban hogyan kapcsolódik össze, hogy épül egymásra. Figyelmet érdemel megállapítása, mely szerint „Egy bizonyos: a századik évfordulót funkciójában merőben mássá tették, mint amilyen az ötvenedik vagy a nyolcvanadik volt. 1898-ban 1848 hangsúlyairól folyt a vita, nevezetesen, hogy a márciusi forradalom vagy az áprilisi törvények fejezik-e ki inkább a lényeget. 1928-ra az dőlt el, hogy március 15-e állami ünnep lesz (ez már 1918-ban egyébként megtörtént, D. I.), s a jobboldal és a baloldal eltérően viszonyul 1848 hagyományához. 1948-ra viszont kiderül, hogy a száz évvel ezelőtti események jelenlétét az auteriter, sztálinista típusú politikai berendezkedés igazolásául használják, azaz terjes értékű politikai legitimációként működtetik, következésképpen értelmezését is kizárólagossá teszik." Hogyan történt, hogyan tükröződik az 18481949-es forradalom és szabadságharc, avagy a társadalom kisajátítása a miskolci események, rendezvények, díszközgyűlések tükrében? 1948. január 31-én a pártok, egyházak, polgári és katonai hatóságok, különböző társadalmi szerezetek küldöttei részt vételével került sor a városi díszközgyűlésre, a magyar köztársaság kikiáltásának második évfordulóján dr. Csorba Zoltán törvényhatósági bizottsági tag mondta az ünnepi beszédet. A főispán javaslatára Tildy Zoltán köztársasági elnöknek táviratot küldött a közgyűlés, amelyben kinyilvánították, hogy „Miskolc város egyetlen dolgozója sem marad távol attól a nagy küldetemtől, mely népünk felemeléséért és a dolgozók boldog Magyarországának felépítéséért folyik, és ennek érdekében mindenkor legjobb munkájával és tudásával áll a demokrácia szolgálatában." Az 1948. március 15-ét megelőző díszközgyűlésre külön nem kívánok kitérni, hiszen a könyv első fejezete azzal részletesen foglalkozott. Az viszont figyelmet érdemel, hogy az országos ünnepséget milyen előkészítés előzte meg. Az Országos Közellátási Hivatal a parasztgazdákhoz fordul, hogy a dolgozó munkások, az ellátatlan magyarok kenyerének biztosításában jobban vegyék ki részüket, hogy a „nehéz testi munkás" fejadagja valamelyest emelhető legyen. (Bár a nyomtatvány Budapesten jelent meg, azt a MKP nevében Szkladán Ágoston, a FKP nevében Pártay Tivadar, a SZDP nevében Bondor József és Nemzeti Parasztpárt nevében Hegyi Imre megyei titkárok, illetve Pártay esetében országgyűlési képviselőként is jegyzi.) Az ifjúsági szervezetek aktivitását mutatják olyan dokumentumok, brosúrák, meghívók, kéz