Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)
-| TÁVIBAT^-. I x.^ 77 ^ Upvira l \ ^-r i vd rte na ra m \ skoUítf fT* ' 'jjüdap-íst • 53LU3L taviirath'3d3t3!*at v t<eriJ9n^— '1 _£Z~i; ^jjiTUTie^usnak 'uuszuosarva "na ma na ii •2S kerualet keresk? jHiiieben,= _ » tudapest'i» ^aiara + v "H s » tudapest'i» ^aiara + v —IS ****— ' • " ' . . ..... . • ; - , —— J 9 — J* ' •-. — ™ ti ^ ^ !X-4rtMÍS*n<4 Uvtrtt .. . 1 , „A kommunizmus pusztításainak összeírása", 1919 nak kellett igazolni, hogy az adott személy miskolci bejegyzett kereskedő, aki „bevásárlás céljából utazik Magyarország megszállott területére". 1919 novemberétől bevezetik a magyar és francia nyelvű igazolványokat, amelyekről már eltűnik a „megszállt terület" megnevezés. Helyette megjelenik pl.: Fiumébe és vissza, vagy általánosan az, hogy külföldre utazik az adott személy, a cég képviseletében. A trianoni szerződés aláírásától (1920. június 4.) ezek a kapcsolatok más formát öltenek, az útlevelek kiadásához különösebben nem veszik figyelembe a kamarák igazolásait, ajánlásait. 1920 elején Huszár Károly miniszterelnök megbízásából a kamarák irányításával számba kell venni „a kommunizmus által az úgynevezett Tanácsköztársaság időszak alatt, 1919. március 21-től július végéig, a kereskedelemnek és az iparnak okozott károkat". Kétféle kárbejelentést lehetett tenni. Az egyik kitérhetett az árleszállítás, az árulefoglalás, a vöröshadsereg harcai során keletkezett károkra, vagy az ún. fehér szovjet pénz értékvesztése során előállott károkra, másrészt arra a közvetett kárra, amelyet az áruforgalom fennakadása, majd később a kereskedelem teljes megbénítása okozott. Ahogyan Magyarország kül- és belgazdasági viszonyai alakultak, a felmérés lendülete is úgy hagyott alább. 1920 februárjától a kamara területéről ilyen jelentések már nem érkeztek, s arról sincs tudomásunk, hogy elkészült-e az összesítés, s ha igen, akkor annak mi lett a további sorsa. Egy-egy dokumentum idézése legfeljebb korhangulatot tükröz, a veszteségek, a kár nagyságának felbecsüléséhez - a kamara területén - nem nyújt segítséget. A Zsolcai kapuban üzemelő Szilágyi és Diskant Gépgyár a felhívásra a következőket jelentette: „a vöröshadsereg harcai folytán részben meg nem dolgozott, részben őrszolgálatokért teljesített időkénti kifizetett napidíjak. A vöröshadsereg által lefoglalt áruk, teljesített munkák értéke. Gyárunk összes rajzainak Budapestre való felrendeléséből kifolyólag felmerült költségek . . . Később e rajzok felkutatása ügyében eltöltött idők, azok költségei... A szociális termelési bizottság által rendelt termelési biztos költségei. A szakszervezeti, munkástanácsi, pénzintézeteknél stb. ügyekben eltöltött idők, a gyári összeg fizetése, a pénz devalválódása folytán ért károsodás stb. stb." A gyár a végső összeget 180.000 koronában határozta meg. A Központi Gáz- és Villamossági Rt. légszeszgyára 233-340 koronában határozta meg a veszteségét, de a tényleges, közvetlen kára ezen belül mindössze
