Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

Vargha László a „Petőfi Miskolcon" című emlékkiállítást készítette elő. A szobor alkotójával a múzeumvezető folyamatos kapcsolatot tartott, s ennek eredményeként kerültek munkafotók a múzeumba, s maga a pályázatra benyújtott gipsz-szobor is. A kiállításról készült múzeumvezetői jelentésben a következőket olvashatjuk: „A miskolci Petőfi szobor leleplezése alkalmával a Herman Ottó Múzeum »Petofi Miskolcon« című emlékkiállítást rendezett. Az emlékkiállítás helye a múzeum emeleti képtár terme (ti. a Papszeren lévő múzeumépületről van szó!). A kiállítás tárgya Petőfi Miskolcon eltöltött napjai: 1844. február valamelyik napja, 1847. VII. 8-9., valamint az ezzel kapcsolatos tárgyi emlékek, illetve a Petőfihez fűződő miskolci tárgyi emlékanyag: iratok, egykori naptár, egykori feljegyzések, kiadványok, kortársak arcképei, fényképei, miskolci Petőfi emlékünnepélyek, Petőfi emlékérmék, emlékbélyegek, helybeli és egyéb Petőfi kiadványok. A kiállítás a továbbiakban a Petőfi szoborpályázat előzményeit, pályázati kiírását, kialakítását, készítését, mintázását, öntését, faragását, elhelyezését mutatja be a gipsz- és bronzöntésen át az elhelyezésig, az avatási ünnepségig befejezve. Egyúttal a Petőfi-tér rendezési munkálatai is bemutatásra kerültek eredeti rajzok, fényképek alapján: ... A kiállítást 1951. március 15.-1951. május 2. közötti időpontban 11.006 személy tekintette meg." A Petőfi szobor azóta a téren áll, a kiállításon bemutatott első térrendezési dokumentációnak viszont időközben nyoma veszett. Rendezési törekvések: az egykori piactértől egy modern szobor-tér kialakításáig. Miskolc 1935-ben készült várostérképén a Búza tér és a Tetemvár tér között nemcsak az akkori Apponyi Albert (ma: Szeles) utca, hanem a villamos is biztosította a közvetlen kapcsolatot. A villamos itt fordult be a Kazinczy utcára, majd a Széchenyi utcán áthaladva a Szemere utcán, Csabai kapun keresztül folytatta útját a hejőcsabai végállomásig, amit tapolcai, vagy fürdő-elágazásnak is neveztek. A két tér közötti út egyben piac is volt, s ez meg is maradt a háború utáni évekig. A „Széna-tér" fontos városi, közlekedési csomópont is volt. Egyrészt a városból kivezető Szentpéteri kapui útra, másrészt a belvárosba vezető Kazinczy útra lehetett itt térni. Innen lehetett feljutni a tetemvári pincesorokhoz, s nyugatra húzódott a temető alatt a Pallos utca, majd folytatásában a Fábián utca, a Pece környéki gazdálkodók utcái. Hasonló telkek, porták voltak a Temető alja utcán, s az abból nyíló Gólya utcán is. A Szent Anna temető - kőporosi pincék - Diósgyőr felé a Tetemvár-térről is lehetett szekerezve, vagy gyalog indulni. A Jókai és Fazekas utcán keresztül vezetett az út a város nyugati része, vége felé. A sokfelé vezető utca így aztán folyamatosan napirenden tartotta (és tartja mai is) a tér rendezésének igényét, szükségességét. A tér hangulatát jól érzékelteti egy „külvárosi séta", amelyet a Reggeli Hírlap 1935. március 14-ei számából ismerhetünk meg. Eszerint ha: „a napsütéses márciusi délután elindul valaki Miskolcot felfedező útjára a Szentpéteri kapu irányába, először a tetemvári piacon találkozik a tőrőlmetszett Balkánnal. Egymás hegyén-hátán állnak az árusok szekerei, ökrök kérődznek, lovak rágcsálják az eléjük dobott takarmányt pótló zsúpszalmát, a vásározók szomorúan nézik felhalmozott árujukat, amelyeknek megmaradt tömege hűen tükrözi a környék leszegényedett lakosságának vásárlóképességét. Ezren és ezren fordulnak meg ezen a szűk piactéren. Vásárosok