Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

hiteltelen a történet, az, hogy ő Bem közelségé­ben volt, s együtt ebédelt Petőfivel.) A történet­ben említett Daczó honvéd őrnagy viszont létező személy volt. Igaz, nem Gergely, hanem Zsig­mond volt a keresztneve, s valóban részt vett a segesvári csatában. Itt viszont 1849. augusztus 31-én hősi halált halt, tehát Petőfi Székely ke­resztúrra szállításában, majd eltemetésében ez ok miatt sem vehetett részt. Maga a történet, annak elmesélése viszont így kerek egész, és így szép. A Petőfihez kapcsolódó mondakör nemcsak a magyarok között és főleg az Alföldön gazdag, hanem ugyanilyen nagyszámú és színes a szom­széd népek között is. Elég Dienes András köny­vére utalni, aki feldolgozta a legendák Petőfijét, vagy Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, vá­rosi szóbeliség című könyvére, amelyben külön fejezetet kapott a „mondabeli Petőfi". Ahogy tel­tek az évek, évtizedek, s kihaltak azok, akik még látták, vagy „ismerték" Petőfit, úgy szűnt meg szenzációs hírként szerepelni Petőfi a sajtóban. Ma már a szájhagyomány is egyre kevesebbet őriz legendás életéből és „halhatatlan halálából". Lévay József, aki versben emlékezett Arany Jánosra, költeményt írt „Tompa sírjánál", s „Em­léksorok"-at jegyzett Szemere Bertalan fiához, nem feledkezett meg Petőfi Sándorról sem. A „Völgyben maradtam" című kötetében megjelent verséből idézve zárjuk le a mondakört. (A vers címe: Jó Petőfi.) 1. versszak: Jó Petőfi! pihenj békén Valahol az ország szélén! Tetemidet lágyan Nyomja hazád földje, Úgysem igen sok jót Vettél egykor tőle. 2. versszak: Azt se tudjuk merre nyugszol, Keresnénk, de nem tudunk hol: Nem mutatja ember, Nem egy árva emlék, Ahol hamvaidat Nyugalomra tették. 6. versszak: Akárhol vagy eltemetve, Nem vagy tőlünk soha messze, Poraidat setét Elfelejtés zárja; De nevedre nem száll Annak éjszakája. 7. versszak: És ha nyugvó hamvad felett, Lelked sok szép álma lebeg Nem kell ápolókéz Késő gondja többé; Virágos lesz sírod Örökkön ökökké! A tetemvári Petőfi-szobor felállítása és emlékkiállítás a múzeumban. 1949. július 31-én, Petőfi halálának 100. évfordulóján Miskolc dísz­közgyűléssel, emléktábla leleplezéssel és kiállí­tással adózott a költő emlékének. Az Észak­Magyarország a centenáriumi ünnepségről a kö­vetkezőket írta: „Nagymiskolc dolgozói számára sokáig feledhetetlen élmények maradnak a Petőfi halálának századik évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségek. Vasárnapra vörös és nemzeti színű lobogódíszbe öltözött a város. A színház árkádja alatt s a Városház tér 5. számú házról, amelyben egykor Petőfi egy boldog napot töltött, emlékkiállítást rendeztek Petőfi-korabeli képek-

Next

/
Thumbnails
Contents