Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

bői." A díszközgyűlést az akkori Tetemvár-téren tartották. Az ünnepség résztvevői a Búza téren gyülekeztek, s a Szeles utcán át vonultak képekkel, jelszavakkal, táblákkal az ünnepi emelvény helyéhez. A rendezvényen külföldi küldöttségek (csehszlovák és mongol) is részt vettek. Az ünnepség végén staféta indult, amely koszorút vitt az avatandó emléktáblához. Az év a város történetében a „polgármesteri"-korszak, tehát a közigazgatás átszervezése, a tanácsok megalakulása még nem történt meg. A város élén Tóth Dezső áll, polgármesteri rangban. Az ő vezetésével 1949. október 13-án tartotta „Nagymiskolc Petőfi Bizottsága" azt az ülést, ahol az 1950. március 15-re tervezett Petőfiszobor felavatásáról tárgyaltak. Az emlékbizottság 5 szobrászt bízott meg a „téma feldolgozásával, rajz vagy gipsz formájában". A pályázat kiírásánál fontosnak tartották, hogy készüljön egy teljes tervdokumentáció a Tetemvár-térről, s a műszaki rajzokat a környék fotóival a felkért művészek kapják meg. A szoborra a város 70.000 forintot tervezett be, s ez magába foglalta a környék valamennyi épületének műszaki felújítását, a szükséges, a tér képét zavaró objektumok lebontását is. A lebontandó épületekben lakókat Tapolcára kívánták kiköltöztetni, hiszen az ottani „villákban még mindig van lehetőség a lakások biztosítására. Ha ez a probléma aktuálissá válik, az államrendőrség mindenben támogatni fogja a várost és a lakáshivatalt. P. Sándor megígéri, hogy Tapolcán lévő lakások felkutatására nyomozókat fog rendelkezésre bocsájtani." A szobor-bizottság működése, illetve a szobor helyének kijelölése és elhelyezése megkívánta a Tetemvári-tér első rendezésének megvalósítását. A pályázati felhívást 1949. november 14-én fogalmazta meg és küldte szét a város, s a bizottság megbízásából azt Mihala Gyula, Somos Ferenc és Tóth Dezső írta alá. Ebben megfogalmazódik, hogy a pályázat „zártkörű", s a „Népművelési Minisztérium illetékes Ügyosztálya Önt is kijelölte" a pályázatra. Az érintetteknek a pályázatot 1949. november 21-ig kellett benyújtani. A szobor mai megjelenését segít megérteni az előírás, amely megfogalmazta, hogy „a Petőfi Bizottság a szobor kivitelezését a pályázók művészi képzeletére bízza, azonban a költő életnagyságnál nagyobb - kb. 2 méter magas - alakján kívül a művésznek - mellékalak, domborművek stb. - formájában ki kell fejezni a világszabadság eszméjét és Petőfi Sándor viszonyát a dolgozó néphez. Ez az allegorikus megoldás és ennek művészi kivitelezése szintén fontos feladat." A pályázóknak a szobor 1 méterre kicsinyített gipsz mását és legalább két nézetből elkészített rajzát a pályázattal egyidőben kellett benyújtani. A szobor teljes költsége a 100.000 forintot nem haladhatta meg, az első díj összege pedig 2.000 forint volt. A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a szoborpályázaton Balázs István, Csorba Géza, Kocsis András, Pándi Kiss János és Ungvári Lajos szobrászművészek vettek részt. A második pályázaton már csak hárman (Csorba, Kocsis, Ungvári) szerepeltek, majd ezek közül a bíráló bizottság Kocsis András pályaművét egyhangúan elfogadta kivitelezésre, illetve megvalósításra. S bár az avatásra 1950. március 15-én került volna sor, a fenti bizottsági döntés csak 1950. augusztus 26-án született meg, így reálisan már csak 1951 márciusa volt tervezhető. Az előkészületi munkák mind a művész műtermében, mind pedig a helyszínen ennek megfelelően, s jól haladtak. 1951. februárra elkészült a térrendezés és a szobor talapzata, a szobor környezete. 1951.