Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

gekhez, melyeket magam elé tűztem a hétköznapi értelemben vett politikának nincs semmi köze. Az első szavam, amelyet Miskolczhoz intéztem az volt: nem politizálni jöttem, hanem dolgozni. Amióta olyan kis ország lettünk, amúgy is többen vannak, akik politizálnak, mint amennyire szükségünk volna. Ezt is kibírná talán még ez az ország, ha ugyanakkor nem volnának kevesebben, mint amennyire szükségünk van azok, akik dolgozni akarnak és még ennél is kevesebben azok, akik dolgozni tudnak. ... Én elismerem, hogy ma egy harc folyik, amelyből senki magát egész ki nem vonhatja. A háború minden stabilitást felforgatott. Ez a harc ma az újra elhelyezkedés körül forog - az új súlyegységek szerint." A politikáról, a kormányzásról, a fajvédelemről vagy a liberalizmusról kifejtett nézeteinek nemcsak itt adott hangot, hanem nyomtatásban is közzétette, s megjelentette, a gyakorlatban megvalósította, érvényre juttatta azokat. A politika természetéről, a politizálás helyszínéről a következőképpen gondolkodott: „Ahová csak nézek az országban azt látom, hogy a politika rombol. Ahová nézek itt a városban azt látom, hogy nekünk alkotni kell. Nekünk építenünk kell. Ehhez harmónia szükséges. A politikában nincs harmónia. Nekünk sebeket kell bekötöznünk, nem sebeket ütnünk. Ehhez szív kell, nem epe. A politikához csak epe kell ma. Nekünk kultúrát kell fejlesztetnünk, nem a sötétség birodalmát kiterjeszteni. Ehhez fáklya kell, nem a politikai gyűlölet kénköve. Engem nem azért küldött ide a kormány, hogy ezt a várost felforgassam, hanem azért, hogy azt a hivatást, amely Kassa, Pozsony elveszte után Miskolcra vár, történelmi hagyományainál, gazdasági, kulturális és politikai erejénél fogva előmozdítsam, s a siker útjára segítsem. A marakodást hagyjuk a politikai pártokra Budapesten, akik ezt sikeresen meg is fogják oldani." Mikszáth elméletben és gyakorlatban is kísérletet tett a háború és a forradalmak évei alatt más tartalommal telítődött fogalmak megtisztítására, esetleges újraértelmezésére, vagy visszavezetésére az eredeti forráshoz. Ugyanakkor fajvédő a fajvédőkkel szemben, liberális a liberalizmus korabeli gyakorlatát képviselőkkel szemben, s megfogalmazza az internacionalizmus és a nacionalizmus elleni gyógyszert is azok képviselőivel szemben. Amikor a liberalizmussal kapcsolatos vélekedését idézem, emlékeztetek arra, hogy az 1920-as évek közepének magyar és miskolci állapotáról, megvalósító és fogadó közegéről van szó. Tehát ha ma általánosíthatóak is elemei, akkor konkrétan személyekhez, csoportokhoz szóltak. „De a liberálisok lelkiismeretéhez is van egy szavam. Be kell látniok, hogy amit ma liberalizmusként hirdetnek, nem felel meg a lelki szükségletnek, amely a mai Európa népeit egyre erősebben keríti uralma alá. Ma a népek lelki szükséglete az erős kormányzás. Csak erős kezű, céltudatos kormányzástól lehet várni azt, hogy a háborús és forradalmi psictéria (=hisztéria) felkavarta lelkek egyensúlyát helyes mederbe tudja visszavezetni. ... A mai liberalizmusnak, ha el akarja érni azt a magaslatot, ahol a régi nemes elődök liberalizmusa állott, a vezeklés útját kell megtenni visszafelé, míg eljut arra a pontra, ahol hanyatlása az ország hanyatlásával együtt megindult. . . . Akik úton-útfélen tiszteletet követelnek a liberalizmus számára másoktól, kérem ne feledjék el, hogy rajtuk a sor, ők adják először a kellő tiszteletet a maguk liberalizmusának azzal, hogy a forradalmak szenynyesétől tisztába teszik. Amely percben a magukat liberálisnak nevező urak helyreállították a kapcsolatot az ő liberalizmusuk és a nagy liberá-