Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

lis korszak nemes tradíciói közt, higyjék el, nem lesz többé szükségük a vásári kikiáltókra, hogy a mi tiszteletünket minduntalan reklamálják/' A nacionalizmus-internacionalizmus kérdését saját gondolkodási rendszere harmadik eszményének nevezi, s erről a következőképpen fogalmaz: a nacionalizmust meg kell szabadítani tálhajtásaitól. „Ma a nacionalizmusnak kétféle értelmezését találjuk a világon; az egyik póluson tagadják a létjogosultságát, a másik póluson egy ál-romantika szertelenségébe kergetik. Mindkét póluson egy képtelen hazugság húzódik meg. Az internacionalizmus pólusán a hazafiság már egymagába bűn, a romantikus póluson olyan erény, amelyben a bűn is glóriát kap. Az internacionalizmus Európa egyik halálos betegsége, de halálos a lázbetegség is: az ál-romantika. Egyiket a másikkal gyógyítani nem lehet. Mindkettőnek gyógyszere a kötelességet tisztelő komoly hazafiság polgárjogának visszaállítása a beteg közélet fórumain. Ma megfertőzve állanak az eszmények a forradalmasított és ellenforradalmasított vüágban a reakció és felforgatás zűrzavaros harcaiban." Mikszáth Kálmán gondolatai nemcsak a városi közgyűlés jegyzőkönyveiben kaptak - nem méltánytalanul - nagy teret és helyet. Világot látott és nagy műveltségű közéleti szereplőnek tartotta a helyi sajtó is, függetlenül attól, hogy a kormány szócsöve volt, vagy az ellenzéket képviselte. A főispán végzettségét tekintve jogász volt, de jogi és közgazdasági ismereteit elmélyítendő Párizsban és Londonban megfordult. (A párizsi Sorbonne-on 1908-ban a későbbi miniszterelnökkel Kállay Miklóssal járt együtt.) Tanulmányai befejezése után nagy aktivitással kapcsolódott be a magyar közéletbe, de közben publicistaként is megismerték nevét. Visszatérve a család horpácsi birtokára, ahol az év jelentős részét töltötte, figyelemreméltó közjogi és politikai tanulmányokat készített. Tisza István szűkebb baráti köréhez tartozott, így érthető az, hogy a miniszterelnök halála után rendszeresen megjelent az őt méltató összejöveteleken, vezetője volt a megalakult emlékbizottságnak. Az új politikai életbe Bethlen Istvánhoz kötődve kapcsolódott be. Indult az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon, de ekkor kudarcot vallott. Amikor Nógrád megye főispánja Sztranyevszky Sándor államtitkár lett, rá hallgatva tért vissza a politikai színpadra. Bethlenhez való kötődését egyetlen mondata (is) hűen fejezi ki: „Az én politikám útját egy üstökös jelzi a magyar égen: Tisza István, és egy út a földön: amelyen Bethlen István halad/' Figyelmet érdemel egy gondolata Tisza Istvánról, amelyet 1927-ben mondott el. Tiszáról beszél, de a gondolat túlmutat személyen, személyeken: „Úgy képzelem: a történelmi nagyság bűvös gótikus csarnokában külön hely van felállítva az államférfiaknak. Ebben a galériában a legtöbben a törvénykönyvet tartják, mások a tanítói pálcát viselik, sokan a felvilágosodás fáklyáját, egyesek a polgármunka valamely eszközét. De van egy típus: az őrtálló államférfi, aki súlyos keresztet visel: honfitársai könnyelműségének keresztjét." A főispán Miskolcon töltött évei aktívak voltak, tevékeny vezetőként tisztelték. Igaz, ez az időszak a bethleni-konszolidáció néven jelzett történelmi korszak, amelybe pozitív stabilizáló tényező volt a Speyer-kölcsön. Az 1920-as évek második felét ezért is nevezik a város aranykorának, amikor a leglátványosabb eredményei születtek Nagy-Miskolcnak. Mikszáth politikai csillaga Bethlen István távozásával halványulni kezdett, s 1932-ben saját kérésére visszavonult. Nemcsak Miskolcról távozott, s a mostani, má-