Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Győri kapu (volt Sváb sor) ipari üzemei és épületei, lakótelepei a térképek tükrében, I.

Kalló malom és Felső-Kallószer Adler Károly 1885-ben készítette el Miskolc kül- és belterületi térképét. Ezen a város nyugati, Diósgyőr felé eső határában nagykiterjedésű területet jelöl a Felső-Kallószer. A keleti városrészen (kb. a mai Király u.—Vörösmarty M. u.— Soltész Nagy K. u. — Bajcsy-Zsilinszky E. u. által határolt területen) pedig az Alsó-Kallószer elnevezéssel találkozunk. Ugyanekkor a maival csaknem megegyező helyen ismeretes a Kalló utca is. A 18. századi iratokban más helyre utalva is feltűnik a Kalló, Kalló malom elnevezés. Minden egykori és mai Kallóra utaló helymegjelölés a korabeli céhes mesterséghez, a gubakészítők kalló malmaihoz kapcsolódik. A miskolci gubás céhre vonatkozó legkorábbi emlékeink a 18. század közepéről-végéről maradtak fenn, termékük, az ún. miskolci guba még századunk első évtizedében is használatos volt. Egy 1851-ből származó útleírásból olvashatjuk, hogy Miskolcon a guba a polgárok, a parasztok és a „proletárok" (szegények) egységesen használt viselete volt. Társadalmi helyzetétől és pénztárcájától függően többféle gubát használtak a város lakói. A felhasznált alapanyag viszont megegyezett; a juh, vagy birka gyapjúja volt, amelyet előbb fontak, majd a fonalat szövőszéken gubapokróccá, vagy gubavászonná szőtték. Ezt a pokrócot kellett a megfelelő malomban a víz súlya, nyomása alatt tömöríteni, kallatni, majd ezt szabták és varrták elkészítve a hosszú ujjú fürtös gubát. Miskolc város jegyzőkönyvében 1752-1754 között három bejegyzés utal arra, hogy a város felső végén, nemes Bodgál Ferenc szántóföldjén, a szűrcsapó céh kér és kap engedélyt a Szinva folyón egy kalló építésére. Az 1817-ben készült Domby-féle térképen ez a kalló a diósgyőri határhoz közel, a Felső-Kallószerrel azonosítható területen helyezkedett el. Az 18321833-ban készült uradalmi összeírás szerint „az előbbi malomnál kissé feljebb menve - ti. a tímár, vagy gubics őrlő malom - megpülantjuk a Kalló malmot, a külső város 2117-es telekszáma alatt. Ezt a gubakészítő céhe bérli, s azért létesítették, mert az itteni köznépnek kedvelt palástja a guba. Ezért a Szinva medrébe süllyesztett tartókban nedvesen tisztítják anyagát. Az épületeket is ez a céh állította fel, s ezt saját tulajdonának is tekinti. Csak a földesúri jog elismeréseképpen fizet némi bért." Mielőtt a Szinván különböző időszakokban emelt kallómalmokat sorra vennénk, illetve a kallóval jelzett földrajzi helyek beépítésének történetére térnénk, essék szó e malmok működéséről. „Aki a kallóba érkezett, annak szert kellett várni, mindenki szert fogott, s maga szerin dolgozott. Hamis szeren kallatni, a szert gondatlanul másnak bocsátani tiltva volt, büntették. A kallóbeli munka elvégzése időben készült. . . . felemlegetik, hogy a kallóba 1 legényt 30 guba miatt inassal együtt 5-6 hétig is tartunk, hol a szervárás miatt, hol az árviz miatt és az útnak alkalmatlan volta miatt és a mesterség véghezvitelére kívántató súlyos munka miatt még sok-