Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

pánságáról. Ekkor úgy ítélték meg, hogy a város főispáni székétől olyan közigazgatási ember távozott, akit Miskolchoz érzelmi szálak nem kötöttek. A város jó ugródeszka volt további céljai megvalósításához. A jegyzőkönyvek tanulsága szerint Puky Endrét 1922. szeptember 26-án iktatta be Miskolc város törvényhatósági bizottsága. A 149. kgy/ 1922. számú bejegyzés tartalmazza az új főispán székfoglalóját. Ebben elhangzott, hogy „sohasem lehetek a városnak elég hálás azért, hogy amikor a kegyetlen végzet rendeléséből életpályám eddigi székhelyéről, szép szülővárosomból a vagonlakás gyötrelmei közt fordultunk új tűzhely után, lakójául befogadott, nekem otthont adott." Az installáló-közgyűlés fél-toleráns beszéde a nagyarányú építkezések szükségességével, az úthálózat szabályozásával, részben az iskolaüggyel, gazdasági főiskola telepítésével foglalkozott. Nagy-Miskolcról beszélt, s olyan részletekre kitérve, amelyeket Abaújból látni nemigen lehetett. „Miskolcz, mint a földmíves községből pár évtized alatt kereskedelmi és ipari centrummá fejlődött város átalakulóban van. Nem csupán a város külső képét, sőt legelső sorban nem is ezt értem, hanem társadalmi viszonyaira célzok. A perifériákra szorult kisgazdái még mindig értékes és számottevő tényezőt jelentenek, de a város kereskedő és iparos jellege túlnyomó lett. A termelési ágak érdekellentétei között nem fejlődhetett ki egységes polgári társadalma. Az osztályfoglalkozás és felekezetbeli különbségek túlságosan éreztetik elválasztó hatásukat. E különbségek teljes megszüntetésére józanul nem gondolhatunk, de arra igen, hogy nem egymás ellen, hanem egymás mellé sorakoztassuk őket" - elmélkedett, majd azzal folytatta, hogy „Legyen az összefogó erő, mely bennünket, városunk jóvoltának és hazánk nagyságának érdekében egyesít, mindig nagyobb, mint a társadalmi osztályok közt fennálló idegenkedés, a foglalkozási ágak őrzése a vallásfelekezetek féltékenysége és elfogultsága." Nem hagyott kétséget afelől sem, hogy mint a kormány bizalmi embere „a kormánynak általam is helyeselt kormányzati programját igyekszem megvalósítani, de mindig a törvényesség és az igazságos szigor eszközével. Az 1920-as években Hodobay Sándor a város polgármestere, aki - főleg az amerikai bankkölcsön felvétele után - erőteljes, határozott városfejlesztésbe, építkezésekbe kezd. A főispán által kifejtett „városgyarapítási-koncepció"-nak nyilván ő lehetett a sugalmazója. így jelenik meg az utcaszabályozás fontossága, a tűzvédelem- és tűzbiztonság megteremtése, a „tisztaság és egészség emberben és városban" elnevezésű célkitűzés, mert „enélkül Miskolcz eljátszotta jogát arra, hogy fejlődő magyar várostestvérei sorában becsülettel megálljon." Az emberbaráti, népjóléti és jótékonysági intézmények és intézkedések valóban ennek az évtizednek a termékei, s ezek felvállalásában jó partnere volt polgármesternek a főispán. A vallások és felekezetek egymás mellett élésének mikéntje is megjelent gondolkodásában és munkásságában. Megemlítése a későbbi évtizedek történései miatt érdemel figyelmet. „A vallásosság nem a más vallásúak lenézésében, hanem saját felekezetünk valláserkölcsi tartalmának minél teljesebb kifejtésében áll: a zsidókérdést sem a kiabáló antiszemitizmus, vagy verekedő gyűlölködés, hanem az fogja megoldani, ha hasonló szívóssággal, tervszerű munkával igyekszik a keresztyén polgárság elfoglalni a könnyelműen elhanyagolt gazdasági téren őt megillető helyét." (Ez már egyfajta értelmezése az 1920. évi XXV. tc.-nek, ez volt a numerus