Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

érkezett meg augusztus 2-án Miskolcra a távirat, amelyben közölték a kormányzótanácsi biztossal, hogy a Forradalmi Kormányzótanács lemondott, s új kormány vette át a hatalmat. 1919. augusztus 4-én elkezdődött Miskolc román megszállása. Ezzel újra változott a közigazgatás, de a meghirdetett statáriummal, a pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek betiltásával, a letartóztatásokkal teljesen kilátástalanná vált a polgári lakosság helyzete, élete is. A román városparancsnok ismét elrendelte (a csehek is ezt tették) az 1918. október 30-31. előtt működő közigazgatási rendszer visszaállítását, s elkezdődött a hivatalukat elhagyók visszajövetele, visszahívása, munkába állítása is. Ezek gyakorta hivatali átfedéseket is jelentettek. így pl. a román városparancsnok 1919. augusztus 4. és augusztus 17. között Tarnay Gyulát tekintette a város főispánjának. O nyugalmazott főispán volt már ekkor, de Gedeon Aladár távollétében ő kapott megbízást. 1919. augusztus 6-tól Bottlik József főispán is visszakerült hivatalába. (O 1918 decemberében mondott le, - vagy mondatták le - hivataláról, s helyette Balogh Zoltán lett a főispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztos.) 1919 augusztusa és 1920 márciusa között nemcsak Bottlik József, hanem a Szegedről viszszaérkezett főispán, Gedeon Aladár is „hivatalt" kapott. Utóbbi kerületi kormányzó lett, Borsod, Abaúj-Torna, Gömör-Kishont és Zemplén vármegyék területére, valamint Miskolc városra kiterjedő hatáskörrel rendelkezett. Októberben elkezdte működését a statáriális bíróság, s vádat emeltek Reisinger Ferenc ellen is. E néhány hónap dokumentumai érdekes megvilágításba helyezik az emberi kapcsolatokat. így pl. amikor másokkal együtt - Tarnay Gyulát és Bottlik Józsefet fogházra, hivatalvesztésre és vagyonelkobzásra ítélték, Reisinger Ferenc és a megyei munkástanács sürgős felterjesztést intézett az igazságügyi népbiztossághoz Bottlik József érdekében. A főispánt, mint „a munkásság jóakarója"-t rövidesen szabadlábra helyezték. Reisinger miskolci munkásságához tartozik, hogy a Kassára hurcoltak ügyében hozott ítéleteket a városi Munkás Tanács intézőbizottsági ülésén megsemmisíttette. Az is tény, hogy a román csapatok parancsnoka 1919. augusztus 5-én elfogatóparancsot adott ki Kenderes Pál volt főispán ellen, s ekkor tudjuk meg, hogy a törvényszék fogdájában van letartóztatva - többek között - Reisinger Ferenc is. Tarnay Gyula augusztus 27-én ügyészségi feljelentést is tett a volt főispán ellen. A megyei főispáni székbe visszatért Gedeon Aladár - aki ekkor már kerületi biztos volt - viszont írásban kérte a belügyminisztertől Reisinger ismételt internálásának megszüntetését. Levelében írja, hogy „Többször kifejtettem már, hogy Reisinger mint munkásvezér sok komolyságot és mérsékletet tanúsított, s most pláne helyes irányban vezeti a munkásságot, éppen ezért arra kell kérnem Nagyméltóságodat, hogy Reisinger internálásától eltekinteni, s az e tárgyban kiadott rendelkezést vissza vonni méltóztassék." Ennek ellenére Reisinger Ferenc hét hónapot töltött vizsgálati fogságban, aztán pedig rövidebb ideig a hajmáskéri internálótáborban volt. 1922-ben a miskolci szociáldemokrata párt titkárává s még ugyanebben az évben Miskolc második kerületének képviselőjévé választották. 1926ban ismét országgyűlési képviselő lett, (s 1939-ig az volt) de ez már távol esik az 1919-es főispánságától. Életművéhez csupán vázlatosan az is hozzátartozik, hogy 1945-1947 között belügyminisztériumi államtitkár volt, majd 1949-ben bebörtönözték. Az 1950-es évek első felét börtön-