Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

1919. március 21-e előtt működő testület kezébe került. A város átadásával kapcsolatban sok bírálat érte a tárgyaló bizottságot, s név szerint Reisinger Ferencet is, akit a háború utáni hónapok miskolci történései meghatározó egyéniségének véltek, tartottak. Egy korabeli értékelés azt írta róla, hogy „a helyi vezetés szellemi irányítója Reisinger Ferenc volt. Régi, jól képzett szociáldemokrata vezető, aki a Tanácsköztársaság létrejötte óta nyilvánosan nem szerepelt, de minden politikai tanácskozáson részt vett és rá tudta kényszeríteni akaratát az összes lényeges kérdésben a tanácskozó testületekre/' Reisinger szerepe mellett volt egy másik, meghatározó eleme, vagy megnyilvánulása a városnak. Egy 1920-ból származó főszámvevői elemzésből, jelentésből olvashatjuk, hogy „1919. május l-ig Borsod megye tulajdonképpen nem is érezte a kommün hatását." Egy, a Miskolci Naplóban megjelent írásból pedig 1919. május 11-én olvashatjuk, hogy „elismeri ma Miskolczon mindenki - a polgárság is -, hogy a munkásságnak megbecsülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Miskolczon nem ütötte fel a fejét az anarchia. A polgári javak itt nerft mentek veszendőbe, mert a vezetőség maga sem adta oda magát olyan szándékok, sőt parancsok végrehajtásának, melyek a polgári javakat végképp kivették volna tulajdonosaik kezéből." A város megszállása 1919. május 2-től május 20-ig tartott. A megszállás napján a direktórium elvonult Miskolcról, Mezőkövesdre, amely a megszállt területen kívül esett. A Kassai Naplóból értesültek a miskolciak arról, hogy „A megszállt Miskolcon úgy látszik erős kézzel indult meg a rendcsinálás. Ma hozták Kassára a miskolci Direktórium tagjait, akiket a katonai fegyházba kísértek. Mint értesültünk Sátoraljaújhelyben is több letartóztatás történt." Ennek ismeretében a miskolciak és diósgyőriek egyaránt kérték Zincone Attilio olasz tábornokot, aki május 8-tól tartózkodott Miskolcon, hogy a letartóztatottakat haladéktalanul szállítsák vissza. A tábornok valóban táviratozott, majd kocsit küldött a kassai katonai fegyházba, s május 10-én estére az elhurcoltak egy része visszatérhetett. 1919. május 20-án elkezdődött Miskolc felszabadítása. Landler Jenő a III. hadtest parancsnoka ideiglenes kormányzótanácsi biztost nevezett ki a város élére. A kinevezés dátuma május 24-e, az új biztos pedig Hirossik János, aki nem talál Miskolcon közigazgatási vezetőket. Egy részüket azért nem találja, mert elmenekült a csehek elől, más részüket meg azért nem, mert elmenekült a csehekkel. A városházán Hodobay Sándor polgármester helyettes, Rimóczy József főkapitány és még néhány tanácsnok tartotta a „frontot", a megyeházán viszont nem volt senki. Az 1919. május 2-a előtti megyei közigazgatási apparátus megszűnt létezni (alispán, főjegyző, aljegyző, a főszolgabírók valamennyi járás éléről elhagyták hivatali helyüket.) Az intéző bizottság meg a munkástanács tagjai pedig a csehek fogságában voltak. így aztán Hirossik János csak megerősíteni tudta a Reisinger Ferenc, Mauks Sándor és Pelyhe János nevével jelzett direktóriumot, aztán ő Kassára távozott, de új kormányzótanácsi biztost nevezett ki maga helyett Kenderes Pál személyében. (Kenderes 1919. június 7én vette át megyei hivatalát.) Ami június 7-től július végéig történt, az éles bizottsági bírálatok ellenére is úgy fogalmazható meg, hogy a Kenderes által képviselt megyei és a Reisinger által képviselt városi kormánybiztosok egyetértésével, tudtával történt, s annak ismeretében, hogy egyre súlyosabbá váló helyzetből igazán nincs előrelépés, megoldás. Ilyen körülmények között