Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

. . . De hiszen mi nem is válunk el, az elválás csak közigazgatási megkülönböztetés, Miskolc Borsodvármegye székvárosa marad." Szentpáli István 1908. december 14-én tartotta, illetve hívta össze a város alakuló közgyűlését, s ezen részt vett a megye tisztikara is. A közgyűlés levezető elnöke a főispán volt. Részt vettek az ünnepélyes aktuson a társ megyék és városok (Debrecen, Kassa, Szatmárnémeti) képviselői, küldöttei is. Kubik Béla főispán - a hagyományoknak megfelelően - a közgyűlés előtt letette a hivatali esküt. Bizony Ákos - akit Deák Ferenc példája kapcsán Miskolc bölcsének tartottak - hivatalosan is köszöntötte az új, a város életében első főispánt. Történelmi visszatekintése azonban az adott szituációnak szólt. (A szöveg értelmezésében sokat segít, ha tudjuk, hogy ő is következetesen megmaradt a függetlenségi és 48-as gondolatok mellett.) A Szent István korabeli főispánságról, a főispánokról, mint a királyi hatalom támaszairól értekezett, majd azt ecsetelte, hogy az azt követő századok alatt hogy alakult át ennek a hatalomnak, rangnak a tartalma „. . . a vármegyék megszűntek kpionai intézmények lenni, s közigazgatási szervvé alakultak, a vármegye területén lakó nemesség önkormányzati szervévé, amelyben a vármegye választott tisztviselője, az alispán jutott vezető szerephez, míg a főispánság üres czimmé, hatáskör nélküli méltósággá zsugorodott össze. ... A negyvenes években az udvari politika kísérletet tett a főispáni hatáskör feltámasztására, de sikertelenül, az adminisztrációs rendszert a szabadságra törő nemzet duzzadó ereje elseperte. . . . Ujabb alkotmányos korszakunknak, mely a felelős parlamenti kormányrendszeren alapszik, volt fenntartva, hogy a főispánságot is, még fontos kormányzati tényezővé tegye; az 1870. XLII. és az 1886. XXI. tcz. rendelkezései szerint a főispán a törvényhatóságban a végrehajtó hatalom képviselője, aki hivatva van a törvényhatóság önkormányzati működését ellenőrizni, s ezáltal a közvetített állami közigazgatás érdekei felett őrködni. ... A végrehajtó hatalom alkotmányunk szerint a koronás királyt illeti meg, de azért a főispán mégsem királyi hivatalnok többé, mint volt hajdan, hanem a felelős kormány, tehát közvetve a magyar nemzet bizalmi embere, miután Őfelsége a király a végrehajtó hatalmát, a független felelős magyar minisztérium által gyakorolja. Nagy és fontos tehát a jelenkor főispánjának feladata, de ennek megfelelő jogokkal is van felruházva; ezek a jogok hasznosak, sőt szükségesek, ha rendelkezésükhöz képest a nemzet érdekében, a haza ellenségei ellen használtatnak, de veszélyesek, - sőt végzetesek lehetnek, ha a nemzeti jogok az alkotmány, s az ennek védelmére kelő önkormányzati tényezők letörésére irányíttatnak. A jelenkor főispánjának, hogy állását méltóan betölteni képes legyen, jó hazafiúnak, alkotmányos érzelmű, erélyes de igazságos és részrehajlatlan férfiúnak kell lennie." Bizony Ákos (1846-1922) mint országgyűlési képviselő nemcsak a város önállósága érdekében tevékenykedett sokat, hanem azt követően is, ha kellett a városházán, ha kellett a polgármesterrel vagy éppen a főispánnal szemben is hangot adott függetlenségi alapokon nyugvó, és mindig szilárd, határozott véleményének. így vonult be a várostörténet megtartásra, megőrzésre érdemesült egyéniségei közé. Kubik Béláról azt tartották, hogy a vármegye közgyűlési termében ő volt az utolsó kuruc. Kérlelhetetlen ellensége volt minden olyan gondolatnak, vagy kezdeményezésnek, amely a Nemzeti Munkapárt, tehát a kormánypárt képviselőitől érkezett. A közgyűlések során a mindenkori kormánypárti főispánokban látta a kormány rossz politikájá-