Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

„Miskolcz város serfőző háza" (Tizes-honvéd u.21.) A város nyugati határában működő serfőző műhelyről a források már a 17. század közepétől utalnak. Az épületet a diósgyőri uradalom építtette, hiszen a szeszes italok főzése és eladása kizárólagos földesúri jog volt. A 17. század második felében a város előbb bérleti jogot szerzett, majd 1702-ben, amikor pénzben megváltotta földesúri terheit valóságosan is hozzájutott a serfőző műhelyhez, a főzés és értékesítés jogához. Ekkortól kezdve a város adta bérbe „az Hunyad utcán kívül való városunk közönséges serháza"t. 1716-ban Basilut Jakab mester főzte a miskolci polgároknak a „seritalt". 1731-ből származik az a számbavétel, amely az épület állapotát rögzítette. Eszerint „A Ser Ház ... ex fundamenta el sorvadott, mind két oldalával együtt, zsindelyezése teljességgel semmire való, melynek padlásolásán gabonát nem lehet tartani, jólehet ugyan Miskolczy György Úr Észak felől való oldalára verettetett fel 4000 zsindelyt . . . Az Pályinka főző Ház is rossz fundamentumon vágjon építtetve, melynek helyében ujjat kellenék építtetni.". 1740-1741 között a felújítás, vagy valószínűbben az újjáépítés meg is történt. A városgazda számadásaiból kiderül, hogy kb. 6000 db téglát vásárolt, s Bárányi Tamás nevezetű téglaégetőnek még négy szekér fa árát is megtérítette. Mecenzéfi munkásokkal vágattak ún. daráskövet a sörház talapzatához, s ezt Lillafüredről szállították, mert a miskolci kő nem volt megfelelő minőségű. A serfőző műhely folyamatosan működött, újabb átépítéséről 1774-ben, tehát jó három évtized múlva szólnak a feljegyzések. Az 1775. évi összeírásból a következőket olvashatjuk: „Jó anyagból készült zsindelyezéssel, két részből áll. Az első rész a nyersanyag raktár... padlózata tégla, s itt található a malátaműhely. E fölött fapados és famennyezetes magtár. Ezután következik a malátaszárító helyiség, azután a cselédlakás, majd a négyszegletes, bolthajtásos serfőző. Itt helyezkednek el a főzőedények. Ezt a sörraktár követi, amit három ajtóval lehet elzárni. Itt helyezkedik el a serfőző lakása, amelyben van két szoba, egy konyha és éléskamra. Az épülethez az udvaron tartozik még egy külön pince is, amelyben harminc hordó fér el." A leírásból és az alaprajzból komoly épület, egy nagy üzem bontakozik ki előttünk. A főzőmester kétszobás lakásban lakik, s a segédeknek az udvaron egy olyan zsindelyezett faház áll rendelkezésre, amelyben hat helyiség van. Ehhez az épülethez még istállók kapcsolódnak, s van még két téglapadlós szoba, ahol a személyzet lakik. Míg a lakáskörülmények sejtetni engedik az ott dolgozók életviszonyait, addig a számbavett eszközök és azok mennyisége a munkafolyamatra, illetve a megtermelt, előállított italmennyiségekre utal. Tehát az alábbi munkaeszközöket és tárolóedényeket írták össze: 1 db árpacsíráztató kád, 4 db szaladhányó lapát, 1 db serfőző kád, 1 db serhevítő kád, 3 db serhevítő kisebb kád, 1 db csatorna a hevítő kádra, 10 db serhordó dézsa, 7 db serhordó puttony, 3 db léhó, 6 db cserpák, 1 db csap alá való edény, 3 db