Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Hunyadi utca épületei

időben új gőzkemencét, dagasztó és kifliformázó gépet majd szitáló berendezéseket állított munkába. 1934-ben Miskolc kenyérszükségletének 1/5-ét, a péksütemények 35%-át itt állították elő. A 30-as évek közepén már cukrászsütemények gyártására is berendezkedtek. Számos fióküzlete volt a gyárnak Miskolcon (Szent István u. 2., Hunyadi u. 56., Erzsébet tér 2., Hunyadi u. 2., Munkácsi u. 4., a Széchenyi és Kazinczy utcák sarkán és a Vay - ma József A. u. 4. sz. alatt), de minden reggel szállítottak Sajószentpéterre, Putnokra és Ózdra is. Nagy Andor munkájával kivívta a korabeli Miskolc szakmai elismerését. O volt a Pékszövetség elnöke, amikor a pékiparosok szövetségük negyedszázados fennállását ünnepelték. Ekkor hangzott el, hogy „nincs Miskolcon egyetlen olyan pékiparos sem, akinek a fia ne ugyanazt a mesterséget folytatta volna. Valóságos pékdinasztiák vannak, ahol apáról-fiúra száll az ipar". 1938 augusztusában aztán váratlan esemény történt: „Hatalmas tetőtűz Nagy Andor kenyérgyárában, leégett a sütőház egész tetőzete" - adta hírül a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap. Az üzem ezt követően is „talpra állt", s dolgozott, termelt még egy rövid ideig. 1941-től elkezdődött a gyár leépülése, s 1941. végén a sütést beszüntették. 1942-1944 között a gyár teljes területét a Diósgyőri Vas- és Acélgyár bérelte. (Ennek oka az volt, hogy a zsidótörvények kizárták a háború évei alatt a hatósági liszt ellátásból, tehát alapanyag hiányában ő nem tudott dolgozni, de a bérlő, a gyáriak részére termelhetett, süthetett.) 1945-ben Nagy Andorne kérte, hogy gondnokság alá került férje helyett az ő cégjelzésével, aláírásával működhessen tovább az üzem. Megkapta az új iparjogosítványt, s az államosításig ő maradt a cégvezető. Az 1980-as évek közepén Benedek Miklós így emlékezett erre, illetve a mai szökőkút környékére. „A sütőipari vállalat központjának helyén működött hajdan Nagy Andor híres péksége, s onnan a nap minden szakában ingerlő kenyérillat szállt." 1950-ben Nagy Ernő kenyérgyárából, Marinov Jordán, Szvetozár György, Polatsek Károly műhelyéből, Schön kenyeres és Fleischer József pékségeiből, valamint a Rózsa kenyérgyárból jött létre a Miskolci Kenyérgyár Községi Vállalat, amelynek négy évtizedes történetét a Szilágyi István által szerkesztett, s 1989-ben megjelent vállalattörténeti feldolgozásból ismerhetjük meg. IRODALOM Benedek Miklós: Miskolci macskakövek. Miskolc, 1986. 3334. Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes" mesterségek Miskolcon. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX-XXXI. Miskolc, 1993. 329-358. Szilágyi István (szerk.): A Miskolci Sütőipari Vállalat 40 éves története. 1949-1989. Miskolc, 1989.1-70. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 25947/1911. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 27 611/1912. B.-A.-Z. m. Lt. VI-1/d. Ce. 1413. B.-A.-Z. m. Lt. XXII-110/a. 526-4/1.1950. B.-A.-Z. m. Lt. XXII-110/a. 773-1/20. 1952.