Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

gyarország súlyának erősbbitését, tekintélyét és presztízsét. Városunk közönsége gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök úr legújabban elért s országunk szempontjából eléggé nem értékelhető külföldi sikerét alkalmul használja fel arra, hogy őt nemzetépítő nagy munkájában a legmelegebben üdvözölje és bizalmáról biztosítsa. Amikor Miskolc thjf. város közönsége elismeréssel és hálával emlékezik meg gróf Bethlen István m. kir. Miniszterelnök Úrnak a nemzet fejlődési s biztos kézzel egyengető munkájáról, és azon reménységének ad kifejezést, hogy magasztos eszményeket szolgáló fáradozásai és fennkölt szellemének hatalmas átfogó ereje Magyarországot a jogfejlődés és konsolidáció útján a boldog magyar jövendő biztos révébe fogják vezetni, gróf Bethlen István m. kir. Miniszterelnök Urat, őszinte elismerésünk, hálánk és reményünk bensőséges érzelmeivel, Miskolc thjf. város díszpolgárává megválasztjuk." Bethlen Istvánnak 1927 végén, majd 1928 végén (amikor Lillafüreden járt) is szerették volna átadni a díszpolgári oklevelet, de ezt mértéktartóan elhárította. 1937-ben, amikor közhivatalt már nem viselt, fogadta a város küldöttségét. A delegációt Lukács Béla főispán vezette, s Eckhardt Tibor és Lichtenstein László képviselők, Görgey László felsőházi tag, valamint Halmay Béla polgármester voltak a tagjai. Lukács Béla arról beszélt, hogy egy évtizede a miniszterelnök azzal hárította el az elismerést, hogy az nem időszerű. Azóta számos változás történt az országban, a politikában, de Miskolc az elismerést most is időszerűnek tarja, s azzal bízta meg a képviselőtestület a delegációt, hogy az oklevelet minden körülmények között adja át. Bethlen István válasza figyelemre méltó, van üzenete, ami miatt érdemes idézni: „Kérem, tolmácsolják köszönetemet Miskolc város törvényhatósága előtt és elnézését kérem a város közönségének, hogy személyesen nem jelentem meg Miskolcon a díszpolgári oklevél átvételére. Azt gondoltam ugyanis, hogy tíz éve múlt el már annak, hogy kitüntettek és a város szempontjából nem lett volna meg megjelenésemnek az a jelentősége, mint akkor volt. Miskolc törvényhatósága tulajdonképpen kétszer tüntetett ki, először, mikor tíz évvel ezelőtt díszpolgárrá választott, és másodszor most, amikor tíz év után elhatározta a törvényhatóság, hogy átadja a díszpolgári oklevelet. Tíz évvel ezelőtt miniszterelnök voltam, ma egyszerű polgár vagyok és ennek folytán a második kitüntetés kétszeresen értékes reám nézve, mert a város nem várhat egyéb jutalmat tőlem, mint néhány egyszerű köszönő szót. Magunk között valljuk meg, hogy Magyarországon a díszpolgári oklevél gyakran nem jelent egyebet, mint jelenléti jegyet egy kerület (ti. választókerület - D. I.) részére a hatalom birtokosánál, amelyért az illető jutalmat vár. Az, hogy Miskolc város tíz év után az irattár poros aktái közül előkereste ezt a díszpolgári oklevelet, bizonyítéka annak, hogy a város közönsége azóta is figyelemmel kísérte az én közéleti működésemet és ma is érdemesnek tart arra a kitüntetésre, amelyet tíz év előtt a miniszterelnöknek szánt. Kétszeres hálával tartozom tehát a város mostani elhatározásáért, mert hiszen tíz év óta a magyar közéletben sokan törekedtek arra, hogy elhomályosítsák annak a kornak a jelentőségét és eredményeit, amikor én az ügyek vezetésének az élén álltam. Az, hogy most adják át ezt a díszpolgári oklevelet, bizonyítéka annak, hogy ezek a törekvések nem sikerültek és a magyar közvélemény tisztán látja és értékeli azt a korszakot, amely alatt felelős állásban dolgoztam az ország érdekében."