Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Bethlen István véleménye Miskolcról és a miskolciakról itt egyértelműen „tetten érhető". Az előzőekben viszonylag terjedelmesen idézett gondolatai, némelyik megállapítása, vagy célzása nem valószínű, hogy ugyanígy egyértelmű és érthető. Ennek megértéséhez szükséges néhány momentum az életéből. Bethlen számos alkalommal hangsúlyozta, hogy „kijött Erdélyből". Marosvásárhelytől északra egy kis erdélyi faluban (Gernyeszeg) született, s politikája (is) 1901-1918 között „erdélyi jegyekkel rendelkező regionális politika". 1918-1920 között pedig „az ellenforradalmi erők egyik fő organizátora és a magyar békedelegáció fő megbízó ttja", 1921-1931 között Magyarország miniszterelnökeként „a Horthyrendszer megalkotója és konszolidálója", s végül 1945-ig „a náciellenes és nyugatbarát politikai irányzatok vezéralakja" volt. Ezekből is következett, hogy 1945 tavaszától (bár a nyugat-európai polgári demokráciákban mint polgári ellenzéki politikus szerepet kaphatott és játszhatott volna), a Szovjetunió érdekszférájába és felügyelete alá tartozó kelet-európai népi demokráciákban nem volt, nem lehetett hely számára. (Ezért vitték el, s végezte életét a Butirszkaja nevű moszkvai börtön kórházában.) Bethlen István miniszterelnök valóban konzervatív volt a szónak abban az értelmében, hogy az ujjal, a változással szemben azt helyezte mindig előnybe, ami ismert volt, ami „bejáratott" volt. Ha úgy ítélte meg, hogy változtatni kell, vagy a körülmények változtatásra kényszerítik, azt csak a már ismert rendszerből megtartható elemekre építve, lassú folyamatként képzelte el és tette meg. Példa erre 1928. március 5-i debreceni nagy beszámolója, ahol kifejtette véleményét 1926-ban megfogalmazott programjáról, szociálpolitikai, oktatási kérdésekről. Beszélt a kormány és az ellenzék kapcsolatáról, a külpolitikai helyzet részeként pedig az Olaszországgal 1927 áprilisában megkötött „barátsági szerződésiről is. Egyértelmű volt, hogy fontosnak tartja és védi az alkotmányosság hagyományos intézményeit, a parlamentet, a parlamentnek felelős kormányt, a többpártrendszert, vagy éppen a sajtó sokoldalúságát, szabadságát. Az 1930-as években élesen szembekerült Gömbös Gyulával, s az Olaszországtól kapott támogatás ellenére is kijelentette: „nincs tehát itt szükség semmiféle fasizmusra." A gazdasági világválság egy évtizedes munkálkodás után lemondásra, visszavonulásra kényszerítette, de hangját éppúgy hallatta a zsidótörvények elutasításában, mint a politikai liberalizmus és radikalizmus szembeállítása kapcsán, hiszen ő csak a liberalizmusban tudott gondolkodni, így tette meg összehasonlítását a nyugat és kelet kapcsán is: „Én az ezeréves magyar tradíció alapján állok, és nem kérek sem a nyakló nélküli nyugati demokratikus fejlődésből, de nem kérek semmiféle diktatúrából sem." 1945 tavaszán nem állt válaszút előtt. IRODALOM Miskolc törvényhatósági bizottsága a város díszpolgárává választotta Bethlen gróf miniszterelnököt. Reggeli Hírlap, 1927. április 29. Bethlen miniszterelnök személyesen veszi át Miskolcon a város díszpolgári oklevelét. Reggeli Hírlap, 1927. november 30. Bethlen miniszterelnök beszámolója Debrecenben. Reggeli Hírlap, 1928. március 6. Bethlen tíz éves miniszterelnöksége. Reggeli Hírlap, 1931. április 12. Lemondott a Bethlen kormány. Reggeli Hírlap, 1931. augusztus 20. Bethlen István gróf átvette Miskolc díszpolgári oklevelét. Felső-magyarországi Reggeli Hírlap, 1937. október 28.