Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

A MISKOLCI SZEGÉNYÁPOLDÁKRÓL Miskolc első szegényápoldája 1867-ben alakult, az egykori Butykai-féle „miskolci kőedénygyár" helyén, épületeiben. A gyár 18321862 között működött, majd alapítványi céllal egy jótevő megvásárolta, tőle került az ápolda városi kezelésbe. Egykori helye a Győri kapuban, a volt Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház (jelenleg Ifjúsági és Szabadidő Ház a Győri kapu 27. sz. alatt) környékén, a Szent Anna templom felé eső részén (Győri kapu 13. sz.) azonosítható. A Reggeb' Hírlap hasábjain, 1919-ben jelent meg az első tudósítás arról, hogy a város szegényápoldája hogyan működik. „A Győri kapuban hatalmas területen felépült földrészen terül el a régi, ósdi építésű ápolda. A kapu felett büszkén díszeleg a felírás: Miskolc Thjf. Város szegényápoldája." Az ekkor ottlakók még pontos leírást adtak arról, hogy a lakóhellyé átalakított szobákban egykor hogyan működött a porcelángyár. A sorház egyik szobájában márványtábla idézte az alapító emlékét: „A jóltevőnknek e szegényápolda alapítójának, özv. Bükk Zsigmondné, Sebe Teréz őnagyságának, ki e célra saját házát adta, 1867." Az adatok szerint a már nem működő gyártelepet tizenegyezer koronáért megvásárolta a hagyományozó. 27 nagy szobát alakítottak a nagy funduson a régi épületben. 1919-ben még a villany nem volt bevezetve, s lakói semmilyen világítást nem ismertek. Valószínű, az első világháború évei alatt az épület a 10-es honvéd laktanyához tartozhatott. (Ez mindössze néhány száz méterre volt ugyanezen az úton, s akkor még Serház utca az elnevezése. Az egykori József főherceg laktanyából alakították ki a mai Herman Ottó Gimnázium főépületét.) A megmaradt fotón magyar királyi