Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

honvéd barakk van feltüntetve, s aki feladta a lapot, ráírta: „ez a mi kaszárnyánk ez a barak". Nem valószínű, hogy laktak benne, de mert az épület körül nagy kiterjedésű szabad terület volt, gyakorlótérnek és időleges szálláshelynek használták a hosszan elnyúló sor-épületet. Az 1920-as, de főleg a 30-as években az állagában folyamatosan romló régi épület mind túlzsúfoltabb lett. 140-150 ember tengette itt életét, de az Erzsébet Kórház elmeosztályának túlzsúfoltsága miatt 20-25 nem közveszélyes elmebeteget is elhelyeztek itt. Az épület egy külön réMiskolc város szegényápoldája, 1926 szében vakokat és süketeket is gondoztak. Mindkét esetben voltak vergődésszerű megoldási kísérletek, számottevő eredmény nélkül. így a süketek és vakok új intézetét a Zrínyi utcában, a volt járványkórház épületében kívántak elhelyezni. (Ez a második világháborúig nem sikerült, a háború alatt pedig az épület bombatalálatot kapott, s olyan mértékben károsodott, hogy le kellett bontani.) Az elmebetegek idehelyezésén azért nem tudtak segíteni, mert 1931-től kórházi rendelet írta elő, hogy a kórházi ápolásra nem szoruló, de házi ápolást igénylő betegeket a lakóhely szerint illetékes elöljáróságnak kell fogadni. A hozzátartozók nélküli beteget a város köteles volt az ápoldában elhelyezni, s róla gondoskodni. A dokumentumokból azt látjuk, hogy helyi megoldás nincs. A város a belügyminisztériumtól várt segítséget. A polgármester 1938-ban leírja, hogy „az egész épület régi, falai homokkőből és vályogból szigetelés nélküli épületek. Faalkatrészei korhadtak, tisztasági és egészségügyi szempontból kifogástalan állapotba már nem hozható. Általában véve a mai kor legminimálisabb szociális és egészségügyi követelményeinek sem felel meg." A város új szegényház megépítésében gondolkodik, amelynek fedezetét úgy kívánja előteremteni, hogy városi ingatlanokat értékesít. (Ezt viszont elvileg nem tehette meg, hiszen a Speyer-kölcsön fedezeteként 1925-1927-től a város teljes vagyona szolgált. Ezért csak különleges tranzakciók voltak lehetségesek, mint pl. ahogy az a Zsidókórház megvásárlása esetén a hadtestparancsnokság által fizetett összeg városi kiegészítése esetében történt.) A város nagy kölcsönterheinek visszafizetése, majd a háború a lehetőségét is megszüntet-