Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

netük két kötete. Ezek az ún. Kondikák, amelyek közül az egyiket 1721-1752, a másikat pedig 1721-1793 között vezették. Ezekben nem esik szó szegényápolda, vagyis ispotály működtetéséről. Halotti anyakönyvüket 1726-tól írták, Miskolcon kötött házasságaikat 1763-tól vezették. Keresztéléseknél az első bejegyzés 1760-ból származik (de házasságukat a szülők nem Miskolcon kötötték.) A társaság létszáma a 18. század utolsó évtizedében lehetett legnagyobb Miskolcon. Egy 1792-1793-ban készült összeírás 97 családfő alatt közel félezer személyt vett számba. Ha figyelembe vesszük, hogy mai templomukat 17851806 között építették, s e nagy építkezés közben iskolájuk is elkészült egyetlen nagy, egységes telken, amelyet Janovics (Jenákisz) Ferenc adományozott a közösségnek, akkor valószínű, hogy az ispotály is a 18. században épült fel. Eddig egyik intézmény alapító okirata sem került elő, de a fennmaradt dokumentumokból lehet olyan következtetéseket levonni, amelyek az építkezés idejét szűk időhatárok között valószínűsítik. „Elő-mutatása azoknak, a'kik a Miskóltzi nem egyesült Görög Hiten lévők Ispotállyára hagytak vagy ajándékoztak" felcím alatti kimutatás erről szól. Ki 1000, ki 2000, ki csak 200 vagy 500 arany-forintot, házának, boltjának, szőlőjének / mu jövedelme egy részét ajánlotta fel az ispotály alapítására. A befizetések 1796-1814 között történtek. Ez az időszak az, amikor a görögök a leggazdagabb, legerőteljesebbek Miskolcon. Az ispotály felépítésére így a 18. század utolsó éveiben kerülhetett sor. Intenzív működése bő fél évszázadon keresztül tartott. Az 1848-1849-es szabadságharc idején „vallásra, felekezetre való tekintet nélkül" gyógyítottak, így természetesen az akkor Miskolcon és környékén megforduló oroszokat, akkori elnevezéssel muszkákat is. Az ispotály számadásait ugyan még a 19. század végén is vezették, de ekkor már a kompánia nem volt meg, nem működött korábbi tartalmának megfelelően. Az erőteljes asszimilálódás és a közkórház megalapítása az egykori görög kereskedők leszármazottait az orvosok által felügyelt intézménybe „kényszerítette". (Az egykori hosszú, földszintes épületük a Jókai utcán, homlokzattal a templom-kertre nézve, erősen megrozzant állapotában napjainkig fennmaradt.) Másfél-két évtizeddel ezelőtt felújítása és várostörténeti múzeumként való működtetése nagyon komolyan vetődött fel. Elkészültek az átépítési, felújítás tervei is, de az elképzelés nem valósult meg. Bató István nyugtatványa az ispotály gondnokának, Í846 ort- eíe-/L#L£<