Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Paulik Miklós (1929-1993) 1984-ben Miskolc 35. díszpolgára Paulik Miklós lett. Az ekkor 55 éves olvasztár táviratban kapta a meghívót, amelyben tudatták vele, hogy a város elismerését tanúsító díszoklevelet december 4-én, a December 4. Drótművek munkásgyűlésén adják át neki. Paulik Miklós Miskolcon született, s az elemi iskola elvégzése után munkába állt. 18 évesen a Vasgyári Üveggyárban iparvasúti fűtő volt, majd egy év múlva - az államosítások idején - jelentkezett kohásznak. A nagyolvasztó mellett kezdte, s közel 42 évet „töltött mellette". Akkor jegyezték fel visszaemlékezését, amikor búcsúzott a gyártól, a „brigádtól", a munkatársaitól: „1947 májusától dolgoztam itt. 15 éven át főolvasztár voltam a Il-es kohónál. Aztán az I—

Iles kiskohónál irányítottam a munkát, mint olvasztár-előmunkás és brigadéros. A két kiskohónál fizikailag nehezebb a munka, mint a nagyobb kohónál, hiszen itt a kézi erő dominál. Nyersvasat olvasztunk. A napi termelésünk 800 tonna." Az elismerések, kitüntetések inkább az 1970-1980-as munkáséveit jellemezték. Már felnőtt emberként végezte el a Kohóipari Technikumot. A tanulás vágya, vagy a küldetés tudata vitte Ózdra és Dunaújvárosba, mint Trinecbe, Katowicébe vagy Kassára. Kohászként járt Vologdában, Leningrádban és Cserepovecben. Számos szakmai, kohász elismerés mellett 1970ben a Munka Érdemrend ezüst, 1984-ben pedig arany fokozatát nyerte el. Paulik Miklós, Í984 A város egykori díszpolgárának emlékét a Szentpéteri kapui temető őrzi. IRODALOM Pataky Dezső: Miskolc díszpolgára. Diósgyőri Munkás, 1984. december 18. Szendrei Lőrinc: Egy kohász elköszön. Észak-Magyarország, 1986. március 12.