Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Ez a szülőföld az iskola kezdetét is jelentette. Sajószenpéter és Miskolc jelzi ezeket az éveket, de az igazi iskola Budapesthez kötötte. „Első iskolám, egyben egész ifjúságom legfelhőtnebb, de fájdalmasan rövid ideig tartó szakasza a budapesti Derkovits Gyula Képzőművészeti Akadémia és az ahhoz szervezett Nékosz kollégium volt. Ezt az iskolát a magyar képzőművészetnek már akkor - 1946-ban - jelentős, Európát megjárt progresszív mestereknek számító művészek: Kmetty János, Koffán Károly, Beck András szervezték, akik aztán a tanári karba invitálták a korabeli szellemi élet olyan rangos képviselőit, mint Hevesy Iván, Rabinovszky Máriusz, Kállai Ernő, Medgyessy Ferenc, Bortnyik Sándor, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Az első szabályos, iskolai értelemben vett tanévet, húsz-egynéhány hasonszőrű - túlnyomó részben ugyancsak - vidékről fölkerült művésznövendék társaságában, 1947-ben kezdtem." Az Akadémiát a Képzőművészeti Főiskola követte, ahol Feledy Gyula, Szőnyi István, Pór Bertalan és Hincz Gyula osztályán, festő szakon tanult. Az adott politikai légkörből való el- és kiszabadulást jelentette számára, hogy 1949 végén állami ösztöndíjjal Krakkóba mehetett. Ez „húzta" vissza attól a gondolattól, hogy elhagyja a pályát. A Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett Krakkóban. Taranczewski, majd Fedkowycz professzorok festő osztályán tanult. 1951-től sokszorosító grafikai tanulmányokat folytatott Andrzej Jurkiewicz és Konrád Srzednicki professzorok mellett. Itt diplomázott 1953-ban. A Krakkói Képzőművészeti Akadémia a kor kiemelkedő jelentőségű és nagyhírű művészeti intézményei közé számított. Szellemi és stiláris szabadság, nyitottság, ugyanakkor a művészeti mesterségekre való alapos felkészítés jellemezte. Azidőben világszerte iskolát jelentett a lengyel grafika. Ez a nyitottság is oka lehetett annak, hogy Feledy Gyula nagyon rövid idő alatt elsajátította a nyelvet, a második félévben már lengyelül vizsgázott. Tanulmányai befejezése után, Feledy Gyula két tanéven át - 1953-1955 között -, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán litográfiát és rézkarcolást tanított. Azonban a krakkói szabadabb évek után nyomasztotta a honi - távolléte alatt különösen áporodottá vált -, művészetpolitikai légkör. Nem érezte jól magát. Egyébként sem vonzotta a tanári karrier. O egy lehetségesen független, szabad művészi pályára készült. 1955ben elhagyta a fővárost és a szűkebb hazát jelentő Miskolcra költözött. Azóta dolgozik az itteni mű vésze telepen. Még abban az évben (1955-ben), a Művészeti Alap segítségével, de igen sok nehézséget leküzdve, létre hoz egy szegényes, de a maga korában jelentősnek számító grafikai műhelyt. Ez a műhely máig hatóan elindítója lett a helyi, de egyben országos kisugárzású grafikai pezsdülésnek. Ebből a szerény kis műhelyből startolhatott a Miskolci Grafikai Biennálék máig élő sorozata. Hamarosan gyakori vendégei, egyben alakítói lettek e műhelynek Feledy Gyula budapesti barátai is. Eveken át sokat dolgozott itt elsősorban: Kondor Béla, Csohány Kálmán, de viszszatérő vendégei voltak Reich Károly, Kass János, Pásztor Gábor és mások. Ez a légkör egyben sok itt élő képzőművész grafikai érdeklődését is serkentette, de Feledy soha nem akart iskolateremtő lenni. S hogy miért nem teremtett iskolát, arról Végvári Lajos 1988-ban a következőképpen elmélkedett: „Ha a magyar művészettörténetben kialakított fejlődésvonal elején kezdjük vizsgálódásunkat, akkor Feledy Gyula kétségtelenül kívül