Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

van a soron, mert nem kötődik sem a nagybányai hagyományokhoz, sem a két világháború közötti időszakot meghatározó Gresham-körhöz. Bár művészeti felfogása szerint az avantgardista törekvések rokona, mégsem számolható az úgynevezett Európai Iskola, vagy az azt megelőző szentendreiek közé." Feledy Gyula életében - még ha nem is gondolja így - fontos dátum volt 1988. Nemcsak azért, mert életmű kiállítása elkészült, hanem azért, mert ez a kiállítás már a Deák tér 3. szám alatt, az ún. „Feledy-ház"-ban nyílhatott meg. Az épületen lassan egy évtizede hirdeti a felirat, hogy „Feledy Gyula állandó kiállítása". A klaszszicista épület a 19. század végén kapta átalakítás előtti képét, s 1988-tól valóban megnyugtató keretet nyújt Feledy Gyula alkotásainak. Az állandó kiállítás törzsanyagának bemutatása mellett, itt egy-egy teremben falra kerülnek az újabban készült, vagy közönség előtt eddig nem szerepelt munkái is. így láthattak itt 1990-1992 között az „Értekezletrajzok, avagy kortársak fecniken" című vázlatkiállítást is. (E sorok írása közben tudtam meg, hogy új kiállítást készít elő, amely itt, ebben az épületben 1996. áprüis 15-től lesz látható.) Ez a kiállítás Feledy Gyula majd fél évszázadnyi időt felölelő műhelygrafikai munkásságának lehető teljes keresztmetszetét fogja bemutatni. Az életmű kiállítás megnyitása után 1989. végén vallott így arról a nagy kérdésről, hogy kihagyhatók-e periódusok az ember életéből?, avagy mi köt össze múlt és jövő között: „Számomra mindig is fontosabb volt, ha egy művész manifesztumok helyett inkább művei útján találkozott a publikummal. Számtalan a példa; hangzatos programok, jólfésült, vagy akut politikai divat mezébe bújtatott ars poeticát deklarálni ugyanis mindig és minden műfajban jóval könnyebb, mint magának az alkotásnak akárcsak szemernyi hitelességét megteremteni. Azt vallom, bármilyen előjelű elkötelezettségét, munkásságának rangját, világnézetét, a kultúrához, az emberi lét nagy kérdéseihez, a történelemhez, közvetlen környezetéhez, korához fűződő viszonyát a művész - ha csakugyan az - a legmeggyőzőbben, a legnagyobb hatásfokkal - s persze ebből fakadóan önmagára nézve is a legleleplezőbben - műveivel fejezheti ki. Ami tehát itt van a falakon, eddigi életrajzom is. A kettőnek - erre is van példa elegendő -, nem kell feltétlenül egybeesnie. Én azonban úgy gondolom, az embernek, a művésznek vállalnia kell, amit csinált, hiszen az életéből sem tud kihagyni periódusokat." Feledy Gyula életrajza nemcsak alkotásokban, kiállításokon történő résztvételekben, hanem kitüntetésekben, díjakban is gazdag. Kitüntetései közül első volt a Derkovits-ösztöndíj 1955-ben, majd a Munkácsy-díj második (1960) és első fokozata (1966) következett. „Szocialista kultúráért" kitüntetést 1971-ben kapott, s 1975ben lett a Magyar Népköztársaság Érdemes művésze. NÉKOSZ emlékplakett és SZOT-díj után (mindkettő 1976-ban) a Kossuth-díjat kapta meg 1978-ban. 1980-ban és 1985-ben két-két nagy elismerést vehetett át. 1989-ben Kiváló Művész címet kapott. 1994-ben pedig kiérdemelve megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét. Díjainak száma 1988-ig meghaladta a harmincat, egyéni kiállításainak száma a félszázat, s „kollektív kiállítások" címen „bibliográfiája" több, mint másfélszáz kiállításon való résztvételt tüntet fel. Feledy Gyuláról, amikor hatvan éves volt, kiállítása kapcsán, s életművét méltatva mondta