Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

(többszáz miskolci sorstársával együtt) összecsomagoltatták, s teherautóval-vonattal elhurcolták őket. Az úticél Hortobágy volt, a Borsós-tanyai internáló tábor. (A kitelepítettek között volt Bónis Bertalan alispán, Gáljfy Imre polgármester, s veje Honti Béla is, aki szintén polgármestere volt Miskolcnak. Jogászok, városi és megyei tisztviselők, katonatisztek, de gyári munkások és falusi földművesek tucatjait hurcolták el ekkor egy-másfél évre Miskolcról.) 1952. január 25. és 1953. szeptember 3. között tartott számukra a „kitelepítés". Az előkerült tábornapló tanulsága szerint (eredetijét a Herman Ottó Múzeum őrzi) Honti Bélát és feleségét, valamint két, 1938-ban és 1945-ben született gyermeküket Halmay Bélával együtt a Miskolc, Szeles u. 11. számú lakásból hurcolták el (Halmay Béla leányáéknál, Halmay Margitnál és családjánál lakott.) A napló utolsó, megjegyzés rovatában Halmay Béla neve mellett egyetlen szó: „meghalt?". Valójában a 71 éves idős ember szervezete az internálás megpróbáltatását nem bírta elviselni. Tüdőgyulladással szállították a debreceni kórházba, s 1953. április 10-én ott halt meg. A testvérbátyja és édesanyja sírhelye a Mindszenti temetőben van, őt ekkor csak Debrecenben lehetett (tudták?!) eltemettetni. Halmay Béla emlékét, polgármesterségén túl, valami mégis megtartotta Miskolcon. Egyik tudós szerzője volt annak az 1929-ben megjelent Miskolc monográfiájának, amelyet Leszih Andorral, a múzeum igazgatójával úgy írt meg, hogy mind a mai napig korrektségében (is) példamutató, s főleg szakmailag használható. Egykori lakóMza (Széchenyi u. 64.), 1995 /