Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

,A zsidótörvények és a háború sodrában' dr. Fekete Bertalan 1938-1943 között A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap a beiktatást követő napon számolt be nagy terjedelemben az új polgármesterről, s a város irányításával kapcsolatos elképzeléseiről. 1938. február 14-től lett dr. Fekete Bertalan Miskolc polgármestere. A közgyűlés 130 tagjából 95 szavazatot kapott a miskolci születésű közgazdász. Megbízása 1943, január 20-ig tartott, tehát egy teljes választási ciklust sem dolgozott végig. Ekkor miniszteri osztályfőnökké nevezték ki a közellátási minisztériumban (mint egykor Nagy Ferencet), s ezért kellett lemondania polgármesteri állásáról. A város történetében az ő polgármesteri korszaka más, mint az ezt megelőző időszak volt, s az ő személye is más, mint elődjéé. A 19. század utolsó nyugodt évtizedének szülöttje (1890. november 30.). Szülei jónevű iparosok voltak a kuszán beépített Arany János utcán, az ún. Gordon „városrész" közelében. Iskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd Budapesten 1918ban avatták az államtudományok doktorává. Ezt megelőzően a háború éveit különböző frontokon töltötte, lovas tüzérezredben szolgált. Horthy Miklós államfői jogokat gyakorló kormányzósága idején (1920. március 1.-1944. október 15.) 1921-ben lépett a vármegye szolgálatába. Szolgabíró, aljegyző, majd 1928-tól megyei másodfőjegyző lett. 1929-től az ózdi járás, majd 1934-től a miskolci járás főszolgabírája, tehát első embere. 20 éves Borsod megyei szolgálat után lépett városi állásba úgy, hogy helyettese (a korábbi polgármesteri ciklusból már ismert) Fekete László doktor lett, míg a későbbi polgármester, dr. Honti Béla pedig aljegyzőként, később jegyzőként dolgozott mellette. Az ő polgármestersége az ország történetében a jobbratolódás korszakaként ismert. A miniszterelnöki székben Gömbös Gyulát (19321936) követő Darányi Kálmán (1936-1938) győri beszédében meghirdette, majd a képviselőházzal rövidesen, 1938. április 30-án megszavaztatta a magyar hadsereg fejlesztésének költségeit. Ugyancsak ő terjesztette be a XV. törvénycikket, amely „a társadalmi és gazdasági élet egyensúLichtenstein László főispán társaságában, 1939