Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

a gyárról a következőket írták: Koós Miksa tulajdonos vezetése alatt a gyártelep öt különálló épületből áll. Hazánk kerámia ipartelepei közül az elsők közé tartozik. Gőzerőre van berendezve, s a gőzgép három dobmalmot, egy agyagzúzót, egy agyagmosót, egy agyagsűrítő sajtót, öt festékmalmot és két__yjzszivattyút hajt. A (gépház melletti) korongterem a telep legnagyobb épülete, 20x10 méteres alapterületű. A belső térben légfűtés van, s 6 korong van felszerelve, ennyi működik. A festő- és zománcterem ennél valamivel kisebb. A telep épületcsoportjához három égetőkemence tartozik még. A miskolci majolika és tömör kőedény gyár 100-100 munkást foglalkoztat, s közöttük 76 fő a képzett szakmunkás. A gyár által felhasznált agyagot saját, közeli telepükről saját munkásokkal termeltetik ki. Termékei nagyon széles skálán mozognak, így gyártanak tömör kőedény tányérokat, tálakat, boroskancsókat, lámpaernyőket, mosdókészleteket és gyümölcsös tálakat. Majolikából kancsókat, korsókat, kulacsokat, virágvázát, különféle fali díszeket készítenek. A gyár specialitása a „fehér alapú zománc alatti majolika". A gyár a környéken és a magyar piacon kívül az 1890-es években Bécsbe, Berlinbe, Belgrádba, Szófiába és Lembergbe is szállított. A gyár közvetlen szomszédja Hercz Zsigmond mezőgazdasági gépgyára és öntődéje a város felé eső oldalon. Koós Miksával a gyár 1894-ig működött, s ekkor átalakult „Miskolczi Kőedény és Agyagipari Részvénytársaság"-gá. A társaságot négyen „jegyezték". Koós Miksa igazgató lett, tagjai pedig Szívós Zsigmond és Koch Károly építőmesterek. A részvénytársaság képviseletében az első aláíró Szent-pali István, későbbi polgármester volt. A részvénytársaság megalakításához pontos üzemleírást kellett mellékelni. Innen tudjuk, hogy a 19. század végén hogy nézett ki egy, a szó igazi értelmében manufaktúrának már nem, gyárnak pedig még nem nevezhető üzem. A gyártelep 905 négyszögöl nagyságú. Homlokzata a Zsolcai kapuban 39 méter, a telek mélysége 76 méter. Az utcai fronton helyezkedett el a 269 négyzetméter nagyságú irodaépület 5 szobával, előszobával, istállóval és a kocsis lakóhelyével. Raktárépületek a következők voltak. Az utcai front északkeleti részén 17 méter hoszszú, 182 négyzetméter alapterületű készítmény raktár, égető kemencével. E mögött a telek keleti oldalán 80 négyzetméter alapterületű fa- és szénkamra. Ezt egy kb. 30 négyzetméteres agyagpince követte. A telek nyugati oldalán egy 94 négyzetméteres nyersagyag raktár és egy 73 négyzetméteres agyagpép raktár helyezkedett el. A telek déli határán egy 595 négyzetméter alapterületű, kétemeletes gyárépület volt, amelyhez annak keleti szélén egy 120 négyzetméteres szárnyépület, míg nyugati szélén egy 75 négyzetméteres gép- és kazánház csatlakozott. Emellett a környezetből kiemelkedő gyárkémény állt. Az rt. irodai, raktári, kezelési, üzemi és gyártási célokra szolgáló összes területe 2815 négyzetméter volt. A gyár gépi felszereltségéről a következőket jegyezték fel: 1 db fekvő gőzgép (35 LE-s), egy dinamó-gép és egy lokomobil (12 LE-s). Ezek az energiaforrások az alábbi gépeket működtették: 1 db körbenfutó malom, 3 db golyómalom, 3 db vonó-malom, 1 db agyag-prés, 1 db agyagvágó, 1 db agyag-szalagprés. Ezenkívül 1 db új agyag-prés, 1 db membrán szivattyú, 1 db kavaró inga, 1 samott hengerprés. Az agyagedények gyártása 48 korongos padon történt, amelyből 8-at gép működtetett. Az agyag égetésére 3 kemencét használtak. Ezek átmérője 4.30 m raktári magassága 3.40 m.