Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A festő és zománcozó helyiséget a keleti szárnyépület földszintjén és emeletén alakították ki. A gyár kőedény, majolika és fajansz edényeket állított elő. Évi termelőképessége 60-70 vagon, vagyis vasúti kocsi. Ehhez a nyersanyagot Borsod, Ungvár, Gömör és Bereg megyéből szerezték be. Külföldről évente 2 vagon zománc-agyagot szállítottak. A kemencékhez havonta 1500 q borsodi szenet használtak fel. A gyár századforduló környéki termelését jellemző adatok azt sejtetik, hogy komoly felfutás előtt áll a termelés, fejlődőképes és tőkeerős a vállalkozás. Ezzel szemben a részvénytársaság 1901-1902-ben véglegesen beszüntette működését. Nem kizárt, hogy ebben döntő szerepet játszott Koós Miksa halála, valamint az, hogy 1902ben Szentpáli István Miskolc polgármestere lett, s az összeférhetetlenség miatt más munkát hivatali működése alatt nem végeztetett. •II -fc^- J 1 1—

I. 1 1 f—I fc-H .. 1—

f h-1 -. j 1 1 1—1,U Fesíódte ; i Tok íféa^t tö. Egetó • -i m m i! EsZierguLyom. • i >"' i i—»=•—^ j ZojnRncjojo. j 1 ^ , ...0 . , /4 porcelángyár alaprajza, 1883