Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

specializálódott. A kovácsok és kerékgyártók céhe 1799-ben alakult újjá, szabályrendeletüket pedig Lőcséről kért és kapott minta alapján készítették el. Egy árszabásuk (amely 1813-ban készült), már többet mutat, s érthetőbb, mint a két évszázaddal korábbi. Ebben írják, hogy „egy ló után való nagy paraszt Szekérnek egész vasazása, a Gazda vasával 10 Rf.", „Posta kotsi négy személyre való 20 Rf.", „Egy nagy Fél Fedeles Kotsi négy személyre 32 Rf." (Összehasonlításul említem, hogy 1 pár, díszes-fényes, fekete kordoványból, azaz kecskebőrből készült férfi csizma ára ugyanebben az időben 4 Rforint volt.) Az 1800-as évek első harmadából néhány hintó- és kocsirajz megmaradt a céhes iratok között, így a mesterrel szembeni elvárásról, s természetesen a kor ízléséről, a városi szállításhoz használt kocsik formájáról is van elképzelésünk. A „mesterremek" rajzok mellett a Herman Ottó Múzeum őrzi a céh pecsétnyomóját és az úgynevezett behívó-táblát. Ez utóbbi 1841-ben készült, s készítő mestere sárgarézből formálta meg. Könyv alakú, magassága 22 cm, szélessége 11 cm, s belső lapján a következő felirat olvasható: „készült Kósa József Fő Céh Mestersége alatt 1841dik Évben". A tábla elején, körbenfutó szegély közepén rögzítették a kis méretű, domborított hintót, a céh jelképét, s természetesen azt a formát, amelyet a leggyakrabban készítettek. 1873-ban (54 évi különállás után) a kovácsok és a kerék-, kocsigyártók közös ipartestületben egyesültek. Az 1880-as években a testület tíz, az 1910-es években pedig 20 mestert foglalkoztatott. Egyik legismertebb mester Miskolcon Az egykori kocsigyár a Zsolcai kapu-Hatvanötösök u. sarkán, 1995