Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Bevezető

Bevezető E kötet előzménye 1994-ben jelent meg, s hét nagyobb téma köré csoportosítva száz írást tartalma­zott. Miért volt olyan a csoportosítás, s miért annyi írás állt össze egy kötetté - nem lehet igazán meg­magyarázni. A város történelmi hangulatot árasztó középületei, kereskedő és polgárházai, a vendéglátás színhelyei, az iskolák vagy templomok, egyházi épít­mények ismerősök voltak. Csoportosításuk, bemuta­tásuk így egyszerűbb feladatnak tűnt. Lehetett volna folytatni a bemutatást a korábbi kötet elgondolása sze­rint is, de más kérdés megválaszolása foglalkoztatott. Ez határozza meg ennek a kötetnek a rendszerét, alaphangulatát. Mit jelentett és mit jelent miskolci polgárnak lenni, beszélhetünk-e miskolci mentalitás­ról, miskolciságról? Akár igen, akár nem, a választ a város irányításában, a település arculatát meghatározó ipari és kereskedelmi tevékenységben véltem felfedez­ni, de lehet, hogy éppen a város humora, vagy a kivéd­hetetlen természeti katasztrófákra történt reagálás vezetett el a magyarázathoz. Miskolc a mezőgazdasági termelésre alkalmas síkság és a bányászatáról, erdőműveléséről, fafeldol­gozásáról ismert hegyvidék, az Alföld és a Felvidék ta­lálkozásánál különleges helyzetben fejlődött évszáza­dokon keresztül. Ennek hasznát húzva alakult ke­reskedő várossá. Korszakról korszakra változott keres­kedőinek összetétele, növekedett súlyuk és szám­arányuk a városban. A 18-19. században a bor­hoz, bőrhöz, gabonához kötődve a görög kereskedők városa volt Miskolc, majd a 19. század közepétől a 20. század közepéig az iparhoz, bank- és hitelügyletekhez kapcsolódva itt élt és dolgozott a régió legnagyobb arányszámú zsidó lakossága. Akárhonnan, akármilyen területről indulunk él, azt érezzük, hogy Miskolc valami oknál fogva mindig bizonyítani akarta, vagy bizonyította is fon­tosságát. Az állandó színház gondolata már 1815-ben felvetődött, s 1823-ban a magyar művelődéstörténet kiemelkedő eseményeként azt fel is avathattak. A város kulturális életében nagy szerepet játszott a Nemzeti Kaszinó, amely a Pesti Nemzeti Kaszinóval egyidő­ben, 1827-ben alakult. Mindkettőnél ott bábáskodott Széchenyi István gróf, akinek 1994 októberétől áll különleges szobra a Városház téren. A színházala­pítást pontosan egy évszázaddal előzte meg az a ren­delet, amely szerint minden vármegyének kötelessége volt székházat építeni. 1723-ban született a rendel­kezés, 1725-ben elkezdődött az építkezés, s 1727-ben már állt a mai megyeháza elődje. Más középületeink között is szép számmal találunk figyelemfelkeltőéket. Fáy András 1839-ben fogalmazta meg tervét a felállítandó takarékpénztá­rakkal kapcsolatban. Egy év múlva, 1840-ben életre kelt a Hazai Első Takarékpénztár, 1845-ben pedig megalapították a „Miskolczi Takarékpénztár"-at. Az akkori Magyarország első tíz ilyen jellegű intézménye között tartják számon a miskolcit. A takarékpénztár gondolata - Miskolc város jegyzőkönyvének 1794. évi

Next

/
Thumbnails
Contents