Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Bevezető

bejegyzése és pontos leírása tanúsítja — négy és fél évtizeddel előzte meg Fáy András gondolatát és könyvben is megjelent elképzeléseit. Köztéri szobrainkat szemlélve és temetőinket ismerve tudjuk, hogy a reformkornak megszámlálhatatlanul sók nagy „szelleme", egyénisége született Miskolcon, vagy közvetlen régiónkban. A szabadságharc időszakából elég Kossuth, Szemere, Palóczy vagy Horváth Lajos nevét említenünk.Emléküket - talán az utóbbi Horváth Lajos kivételével - tiszteletreméltóan ápolja Miskolc, őrzi a város a „haza bölcse", Deák Ferenc emlékét, s először állított szobrot Kossuth Lajosnak, Erzsébet királynőnek és Görgey Artúrnak. A város önmaga fontosságának bizonyítása volt az a harc is, amelyet a diósgyőri koronauradalommal folytatott, hogy megváltva önmagát, szabadon rendelkezhessen képviselőtestülete. Ezt követően a vármegyétől való elkülönülés, az önálló törvényhatósági jog kivívása volt a cél. Az Alföld és hegyvidék találkozásánál „fogant" város már ekkor megszülte a naggyá válás tervét, a „Nagy-Miskolc koncepciót". A régió fővárosává válását elősegítette Kassa elszakadása. A trianoni döntést követően nem volt riválisa. A kereskedőváros ekkor tette a legfontosabb lépéseket annak érdekében, hogy egyetemi város legyen. Szentpáli István és Nagy Ferenc polgármestereink gondolkodása - leszámítva az első világháború éveit - ekörül forgott, tevékenységük nagyrésze ennek rendelődött alá. Hodobay Sándor 1922-1935 között aztán hitet tett Nagy-Miskolc megvalósítása mellett. Ennek a lényegét látta meg az 1930-as években a jeles szociográfus, Szabó Zoltán. Miskolc korképe és „kórképe" annyira jól sikerült, hogy az 1935-ös állapotot, a jellemzőket érdemes volt megnézni egy évtized múlva. 1945-től a lakosság összetételének megváltozása miatt megváltozott a gondolkodás módja is, az ún. miskolciság fogalma más tartalommal telítődött. S hogy ez a tartalom hogyan változott 1995-re, talán a következő kötet alapgondolatát, legalábbis tematikai összeállításának egy részét alkothatná. Szabó Zoltán hiába kutatta a város „lelkét", a város csak sókféle képpel válaszolt. Darabokra esett szét és utcák tartották össze, nem pedig a szellem. „Egerben a különféle városrészek emberei templomókban találkoznak, Salgótarjánban gyárakban, Balassagyarmaton hivatalban, Miskolcon piacon és boltokban. Ez a város lényege. Ezért felel anyagiakkal, ha szellemiek után érdeklődik az ember, ezért vannak inkább javai, mint szelleme, egyénisége. Olyan ez a város, mintha kereskedelmi utazók hoztak volna össze, úgyhogy mindazokból az árukból, melyeket képviselnek, ide hordtak egy városra valót.. . Csak éppen hagyományt nem tudtak hozni, mert az rejtélyes anyagokból tevődik össze, régi kövek emlékeiből, mely egyes pillanatokban egyforma cselekedeteket parancsol egy város lakóinak. Miskolcnak nincs ilyen magasabb szellemi egysége, laza város. Házai fölött nem lebegnek a kultúra múzsái és a századok árnyai, de utcáin a civilizáció buzgó ügynökei sürögnek." A városnak nem volt mecénása. Sokfelől és sokszor visszatérő gondolat. Lehetnek okai a „görög-kereskedők"? Azok, akik felvirágoztatták, majd cserbenhagyták a várost? Egy 19. szazad eleji leírás azt fogalmazza meg róluk, hogy „ámbár a' Megye Népességének tsak 1/463 részét teszik is, még is speculatiojuk után, a' Megyének közép pontján, Miskoltzon a' legjobb házakat, legjobb szöllőket, szántóföldeket, réteket bírják, 's méltán fel lehet felölök tenni, hogy ezen maroknyi léleknek erszényében van tsak nem egész Hegyallyai, Borsodi, Hevesi, Abaúji kereskedésnek haszna." Ennek a haszonnak a nagyságát nem tudjuk, de sejtésünk lehet róla az egyik gazdag miskolci görög kereskedő vagyonösszeír ásóból. Pattakosz, vagyis Pataky György ingó és ingatlan vagyonát halála után annyira taksálták, hogy ő maga meg tudta volna váltani Miskolcot a diósgyőri koronauradalom fennhatósága alól. A görög szabadságharc idején (1821-1829) nagyon sokan elmentek a városból. Akik ittmaradtak (a bevándorlás utáni harmadik, negyedik generáció), a század közepére, második felére teljesen asszimilálód-