Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

kedés számára) ez alatt haladt volna át. A megépítés költségei viszont olyan nagyok voltak, amelyet a város még a Speyer amerikai bankkölcsön igénybevételével sem mert felvállalni. A pályaudvart „kitelepíteni", „száműzni" nem lehetett, hiszen a 19. század végétől körülötte épült ki egy tároló és ipari centrum. Itt voltak a nagy városi tárházak: gabona, fűszer- és főleg sóraktárak. (Ezeket akár műemlékké is lehetne nyilvánítani.) De itt települt a Leszih, majd Szilágyi és Diskant gépgyára, vagy a Hercz gépgyár. Volt itt sodrony és drótkötélgyár, rézbútorgyár, a gőzmalom és a dohánybeváltó mellett számos lerakat és számtalan kisebb műhely. A Gömöri személy- és teherpályaudvar tette lehetővé a környék tervszerű és tudatos fejlesztését komoly fogadó és szállító „teleppé", de egyben iparteleppé alakulását. Ezért egy fél évszázad elteltével nemcsak felvetődött, hanem meg is valósult a katasztrofális közlekedési nehézségeket feloldó felüljáró beiktatása a város vérkeringésébe. A felüljáró munkálatai 1976-ban kezdődtek el, s ez lényegesen átalakította a Zsolcai kapu megszokott, több évtized alatt kialakult képét. Együtt járt bontásokkal, s a környezetben új építmények is megjelentek. A „Rudolf" volt gyalogsági laktanya elől ekkor bontották le és vitték a hősök temetőjébe az első világháború harcaira emlékeztető 10-es honvédszobrot és a 65-ösök emlékére emelt szobrot is. A Zsolcai kapu forgalma 1978 óta a felüljárón bonyolódik. 1993-1994-ben végeztek rajta útburkolat felújítással egybekötött korszerűsítést. mm 1 A „Gömöri" főépülete, 1994