Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Moskovits vasöntödéje és gépgyára (Vay u. 2.) A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1890-ben közzétett, s a kamarai kerület gépgyártásáról szóló részében írja, hogy „gépgyártásunk álladékában nem történt változás. Eltekintve a m. kir. államvasutak miskolci műhelyétől, amely magánfelek részére nem dolgozik, kamaránk területén három gépgyár van, mindhárom Miskolcon, és pedig 1. Leszih Miksa gépgyára (gázmotorral), 2. Hercz Zsigmond gazdasági gépgyára és vasöntődéje (gőzgéppel), 3. Moskovits Sámuel vasöntődéje és gépgyára (gőzgéppel). Az öntöde 1890-ben 47 embert foglalkoztatott, s közöttük 1 fő a szakértő vasöntő, s 35-en pedig lakatosok, öntvénytisztítók voltak. 215 mázsányi nyers öntvényt állítottak elő, amelyeket távoli vidékekre is elszállítottak gépgyári feldolgozásra, vagy helybeli építkezéseken használták fel. 1891-ben egy új öntődeépítési elképzelés, alaprajz és homlokzati rajz ad lehetőséget arra, hogy fogalmat alkothatunk egy 19. századi öntődéről. A városi mérnöki hivatal által készített és anyaga között őrzött jegyzőkönyv a következőket tartalmazza. „Ezen építkezés a Vay úttól dél felé vezető dűlőút mentén a jelenlegi gyár mögötti részen és a szomszédos gőzmalmi telektől mintegy 20 mtr. távolságra felépítetni czéloztatik. Az épület az üzem czéljaira megfelelő alakban és méretekben terveztetett, hossza 30 mtr., szélessége 10 mtr. és a toldalék épület 6 mtr. hosszú, 3.15 mtr. széles, a falak kemény kő, a felemelkedők kemény kő és tégla soros vegyes falazatúak, melyek 70 ctm. vastagra falaztatnak. Tetőzete egészben bádog fedést nyer. A helyiség belső falmagassága 5 mtr." A terv az akkori Vay u. 2. szám alatt megvalósult. Erre következtethetünk az 1893. évi Kamarai jelentésből, de a korabeli címtárakból is. Eszerint 1892-ben a gyártelepet a „modern technikai kívánalmakhoz képest bővítette" a tulajdonos. Új gépeket állítottak munkába, így malomhenger-rovátkoló és csiszoló gépet, valamint lemezhajtógató gépet. (Előbbi minden bizonnyal kapcsolatban lehet a szomszédos Borsod-Miskolci Gőzmalommal.) A gyár gőzgépeket és kazánokat is készített, s nagy mennyiségben állított elő szecska- és répavágó gépeket. Az új öntöde helyi és vidéki igényeket egyaránt kielégített. A szerszámgépekhez az energiát 12 lóerő teljesítőképességű gőzgép szolgáltatta. Az üzemben 50 munkás és 30 tanonc dolgozott 1893-ban. A gyárat 1887-1894. között az egyéni cégek közé sorolták. A tulajdonosok ekkor kérték átminősítésüket a cégbíróságnál, s megszűnésükig a társas cégek között szerepeltek. A gyár megszűnését 1902-ben jegyezte be a cégbíróság. Termékeik közül eddig cégjelzéses darabok nem kerültek elő. Az előzményekről annyi tudható, hogy a Városi Tanácshoz 1887-ben nyújtott be kérvényt Kupfer Mór miskolci vaskereskedő és Moskovits Sámuelné kassai lakos, mezőgazdasági gép-kereskedő, hogy vasöntöde és gépgyár üzem megnyitásához iparhatósági engedélyt kapjon. {Kupfer neve Miskolcon 1869-től ismert, akkor nyitott ugyanis vaskereskedést.) A kérelmezők leírják,