Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

„A magyar faj elsőszámú védelmezője' dr. Szlávy László 1943-1944 között Fekete Bertalan 1938-ban még választott polgármestere volt Miskolcnak, de lemondását követően az 1942. évi XXII. törvénycikk értelmében (amely „a vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásának átmeneti szabályozása "ról szólt) az új polgármester már belügyminiszteri kinevezéssel foglalhatta el hivatalát. Az önkormányzat legfontosabb joga autonómiája volt, amelyet - mint a későbbi polgármesterek beiktatásakor hangoztattak - „a nemzet érdekében elvették". A budapesti születésű (1907) Szlávy László pályáját a debreceni honvédtörvényszék főtárgyalási jegyzőjeként kezdte, majd főszolgabíró volt Bihar megyében. 1939-1941 között a belügyminisztériumban dolgozott, s innen nevezték ki Miskolcra helyettes polgármesternek 1941 április utolsó napján. 1943. január 1-től lett polgármester, s ezt a tisztséget egy éven keresztül töltötte be. 1944. május 7-én (a zsidótörvények végrehajtása közben, a gettósításra való felkészülés utasításának kiadása után, de Miskolc amerikai bombázásának megkezdése előtt) elkerült a városból. Horthy Miklós kormányzó a belügyminiszter előterjesztése alapján - más városi és megyei tisztségviselők kinevezésével egyidőben - Szilágy vármegye főispánjává nevezte ki. Beiktatásának és búcsúztatásának eseményéről részletesen beszámolt a helyi jobboldali lap, a Magyar Élet. Az eredeti dokumentumokat, Szlávy László egy éves, „városirányító" tevékenységének dokumentumait pedig a Borsod-AbaújZemplén Megyei Levéltár őrzi. Szlávy László beiktatása során elmondott programbeszéde érzékelteti a politikában megváltozott kapcsolatrendszert. Fel sem vetődik az autonómia, a közgyűlés által történő megválasztás igénye. Az volt a fontos, hogy a főispán és a volt minisztériumi „kapcsolatok" az egyszer kimondott szó mellett végig kitartva, „nagyúri egyéniségének teljes személyi súlyával mellém állt" - fogalmazott az új polgármester. Ezért „igaz baráti kézszorítással köszönöm a támogatást és együttérzést a belügyminisztérium városi ügyosztálya összes urainak, mert a bizalomnak ez az együttes megnyilvánulása volt az alapja a belügyminiszter úr döntésének, amelyért őnagyméltóságának ezen az úton is mély tisztelettel hálás köszönetet mondok." . . . „ígérem, hogy a kormányhatóság törvényes rendeleteinek lelkiismeretes végrehajtója, a főispán úr őméltóságának és a tekintetes törvényhatósági bizottságnak pedig a város naggyátételéért vívott küzdelemben mindig igaz közügyért bátran kiálló, hűséges küzdő- és munkatársa leszek." A zsidótörvények ismeretében a szakmai munka a politikai érdeknek vagy célnak rendelődik alá. A tevékenység középpontjába a „fajvédelem" kerül. A pártoktól, a vallási hovatartozástól független, liberális városirányítás egykori évtizedei véglegesen az elfelejtendő múlt részévé váltak. „Békében és háborúban csak egy kérdésben ismerem el a versengés jogosságát, ezért vagyok hajlandó magam is porondra szállni, a fajvédelem, s ami ezzel egyet jelent: a nemzetvéde-