Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

lem kérdésében. Ha a polgármestert régi, liberális értelemben tekintik a város első polgárának, akkor ilyen értelemben én nem akarok első polgár lenni, én a magyar fajtám első védelmezője akarok lenni. Nem a zsidók elleni küzdelem a cél, hanem a magyar faj védelme. A törvényeket az államhatalom alkotja, a polgármester azokat csak végrehajtja. ígérem azonban, hogy a törvényeket és rendeleteket a rendelkezésre álló minden eszközzel haladéktalanul végrehajtom, hogy ezzel is magyar fajtám érdekét szolgáljam, erősítsem és előre vigyem." A német megszállást (1944. március 19.) követően nem volt akadálya a polgármesteri „koncepció" végrehajtásának Miskolcon sem. Elkezdődött a zsidókérdés országos „megoldása", szinte naponta jelentek meg a korlátozó rendeletek. 1944. március 31-től kötelező lett a megkülönböztető jelvény, a sárga csillag viselése. Ennek ellenőrzését is külön utasítás szabályozta. A megyei alispán hetente kapott jelentést az esetleges kihágásokról. 1944. április 7-én megérkezett a vármegyéhez az utasítás a „Zsidók lakhelyének kijelölése tárgyában". Ez a gettósítást, vagy „tömörítést", a deportálás lefolytatásának utasításait tartalmazta. 1944. május 5-re járásonként és településenként elkészültek az összeírások. A megye településein hat és félezer zsidó várta (ekkor még elképzelhetetlen) sorsa beteljesülését. Miskolcon már nem volt idő a zsidó lakosság pontos számbavételére. Az elküldött jelentésben (a belügyminiszteri államtitkárnak) Miskolc polgármestere 14-15 000 fős létszámot adott meg. A miskolci zsidó tanács elnöke Szlávy Lászlóhoz írt levelében „mindössze" tízezer zsidó lélek megmentéséért könyörgött. „Mint tízezer miskolci zsidó lakos képviseleti szerve kötelességünknek tartjuk, hogy megalakulásunkkor, munkánk kezdetén Nagyságod, a miskolci törvényhatóság első tisztviselője előtt tisztelegjünk. Nagyságod iránti mélységes tiszteletünk és nagyrabecsülésünk kifejezése mellett helyezzük magunkat és munkánkat Nagyságod oltalma alá, működésünkben és törekvéseinkben alázatosan Nagyságod támogatásáért esedezünk, egyszersmind a miskolci zsidó polgárság részéről a legmélyebb tisztelettel ajánljuk fel erőinket a köz szolgálatára . . . Nagyságod nemes emberbarátságát és magasabb rendű szociális érzését ismerve bizton reméljük, hogy Nagyságodat, akinek kezében tízezer miskolci zsidó lélek, - köztük annyi magatehetetlen öreg és beteg, annyi ártatlan gyermek lelke - sorsának irányítása van letéve, minden útján a humánum nagy gondolata fogja vezérelni és hinni szeretnénk, hogy tisztelettel felajánlott szolgálatainkkal a közérdeket előbbremozdíthatjuk. Miskolc, 1944. május hó 1. napján. Alázatos tisztelettel: Feldmann Mór hitközségi elnök, zsidó tanács elnöke." Miskolc és a megye a III. hadműveleti zónába, a VIII. csendőrkerület hatáskörébe tartozott. A gettó felszámolására, a halálvonatok indítására 1944. június 12-15. között került sor. Igaz, ekkor már nem Szlávy László volt a polgármester, mert ő 1944. május 6-án „elköszönt" Miskolctól, s tőle is a Magyar Élet című szélsőjobboldali, akkor már Miskolcon egyedül megjelenő lap a következő mondatokkal: „És amikor Miskolc polgársága nevében elköszönünk Szlávy László dr.tól, mint Miskolc város polgármesterétől, tudjuk, hogy az új posztján, ahová a jelenlegi kormány bizalma és elismerése állította, még több hasznára lesz az országnak, a magyar ügynek, mert előtte is éppen úgy annak a nemzeti szocialista boldogabb magyar államnak a felépítése lebeg, mint politikai vezérének, Imrédy Bélának." (Imrédyt 1946-ban kivégezték. Szlávy László további sorsáról nem ismerek adatokat.)