Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

tás tengeri kígyóvá duzzadt ügyével. Intézménytörténeti jelentőségű, hogy ekkor vették át és a vendéglátás államosításáig bérelték a Koronát a Lillafüredi Palotaszálló korábbi bérlői, a Janitstestvérek. A polgármester településfejlesztő programjának középpontjában Tapolca állt. Miskolchoz kapcsolását, folyamatos közlekedés biztosítását, s önálló fürdőterületté való kifejlesztését erősen szorgalmazta. Ebből megvalósult az első hidegvízű uszoda, ill. medence, s megépült a Tófürdő, új öltözők, s átadták az új gyógyfürdőt is. Tapolca és Miskolc között az un. II. számú vízvezeték főnyomócső a város ivóvízzel történő ellátása szempontjából alapvető fontosságú volt. Becht Jenő bányamérnök tervei és elképzelései szerint kezdődött meg a 180x150 cm belső átmérőjű, 750 méter hosszú közműalagút építése. Átadására 1939. május 2-án került sor, amely igencsak nagy ünnepnek számított, a Magyar Filmiroda tudósításban számolt be róla. A fúrás technikai bravúr volt, s mint első ilyen jellegű vállalkozást kiemelték a minisztérium képviselői. Az avatóbeszédek során elhangzott, hogy a víznyomócső alagútja felbecsülhetetlen légoltalmi szolgálatot is tehet a városnak. (A háború alatt a rendszer nem sérült meg. A vízellátás ugyan 1944. november 10-től szünetelt, de a vízművek megrongált berendezéseinek helyreállítása után, 1944. december 29-én megindult a vízszolgáltatás, a város Tapolcáról történő vízellátása.) Magyarország belépése a második világháborúba az 1941. június 26-i bombázásokat követő hadüzenet után ismét új helyzetet jelentett a városban, a város történetének alakulásában. Még szó van a megkezdett építkezések befejezéséről, a Zsolcai kapuban a megyei rendőrkapitányság épületének átadásáról. Mindössze „napok választanak el attól, hogy az államrendőrség kivonul a városházáról és elfoglalja helyét új székházában, amely impozáns méreteivel különben is díszére válik a városnak" - adta tudtul a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1941. február 16-i száma. Befejeződött az Erzsébet fürdő felújítása, átalakítása. „A korszerűsített, modern új belső berendezés a vidéken szinte páratlanná és a város egyik nevezetességévé teszi az Erzsébet fürdőt." A városháza három épületének egységes hivatalrendszerré alakítása is ebben a választási ciklusban kezdődött el. Korábban külön volt az adóhivatal, az anyakönyvi és a központi választmányi hivatal. Az volt a feladat, hogy ezeket, tehát valamennyi városi hivatalt az átláthatóság kedvéért itt kell csoportosítani. Bár a háború elkezdődött, a város meghirdette az új vágóhíd és az új hűtőház elkészítésének tervpályázatát, cél a Népkert felújítása, az avasi barlanglakások felszámolása. Megalakult a városi Közjóléti Hitelszövetkezet is a munkáslakások és a kolóniák építésére. (Erre már nem került sor, a barlanglakások felszámolása is az évszázad második felére esett.) A háború 1941 júniusában érzékeltette hatását úgy, hogy megjelentek a korlátozó intézkedések. Június 21-én jelenti a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, hogy „mai naptól utalványrendszer lép életbe Miskolcon a liszt- és zsírellátásnál". A polgármester arról számolt be, hogy „ez a rendszer ma még kizárólag Miskolcon van bevezetve, de ha beválik, amire minden remény megvan, mintául fog szolgálni az egész országban." Fekete Bertalan dr. Jakab Ferencet (később Miskolc nyilas vezetőjét) bízta meg - aki ekkor még a közellátási hivatal dolgozója volt - ennek az utalványrendszernek, illetve működésének kidolgozásával. (A bevezetett rendszer azt jelen-