Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

tette, hogy már ekkortól személyenként csak legfeljebb 25 dkg kenyeret lehetett kiszolgálni.) 1941. augusztus 28-án életbe lépett a harmadik zsidótörvény. Ez volt az 1941. évi XV. te, amely megtiltotta a keresztények és zsidók közötti házasságot. (A zsidótörvények rendelkezései, végrehajtási utasításai a későbbi megbízott polgármesterek idején kezdődtek, az események tragikusan 1944 márciusától gyorsultak fel.) A város 1943. január 20-án tartotta a polgármestert felmentő rendkívüli közgyűlését. A képviselőtestület 57 tagja volt jelen, akik most még együtt szavaztak, később életük-sorsuk élesen eltérően alakult. Az elnöki tisztet Lichtenstein László főispán töltötte be, a helyettes polgármester és a főjegyző is később (rövid ideig) megbízott polgármester lesz. Van exponálttá váló tanácsos, aki majd a nyilasok képviseletében lép színre. A kereskedők, iparosok képviselői közül pedig néhányan (1952-1953-ban) átszenvedik a hortobágyi deportálást. Itt ülnek a szociáldemokrata mozgalom képviselői éppúgy, mint a Jogakadémia tudósai, avagy azok, akik 1944. december 21-től meghatározó szerepet töltenek be a Nemzeti Bizottság munkájában. A főispán bevezetőjében rögzíti, hogy 1942. XXII. tc. rendelkezik arról, miszerint a mindenkori polgármestert a belügyminiszter nevezi ki. Ennek megfelelően (amíg a belügyminiszternek új javaslata nem lesz) 1943. január 1-től a polgármesteri teendőket dr. Szlávy László, korábbi helyettes polgármester látja el. A polgármester érdemeit a hozzászólások elsősorban a város gyarapításáért vállalt feladatok miatt hangsúlyozták. A korábban megemlítetteken kívül az öt év alatt adták át a Soltész Nagy Kálmán utcai kétemeletes gazdasági szakiskolát, a Szentpéteri kapuban elkészült a légvédelmi laktanya. Ugyancsak a Szentpéteri kapuban a városi kertészet épületegyüttesei, a pálmaház kialakítása, illetve építészeti fejlesztése történt meg. Megtartották és felújították a városba vezető utak melletti vámház-rendszert. (Külön térkép rögzítette Miskolc vámhatárát, s számozott vámházak vették körbe a várost.) A Deák-tér, a Szemere-kert, a Népkert rendezése és újra parkosítása mellett az Avas város felőli részét parkíroztatta. Ekkor jelentek meg az avasi utakon, sétányokon azok a fakorlátok, amelyek az erdélyi faragóművészetet juttatták eszünkbe, s maradványaiban még az 1960-as években is fellelhetők voltak. A térrendezések között figyelmet érdemelt a Hősök tere, amelyen az első világháború áldozatainak, hőseinek kívántak emlékszobrot állítani, de csak a postapalota felépülése utáni térrendezésre, a téren egykor állt épületek eltakarítására, a parkosításra futotta. Hasonlóan az első világháború emlékeit volt hivatva őrizni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni a 10-es honvéd hadimúzeum. Ez a Borsod-Miskolci Múzeum Papszeren lévő épületében kapott helyet. (A sors és a történelem különössége, hogy ezt a nagymennyiségű tárgyi és dokumentációs anyagot a front elől féltve ládákba zárták, s egy vasúti szerelvénnyel Egerbe küldték. Ide az anyag nem érkezett meg. A múzeum minden anyaga, amely helyben maradt, viszont sértetlenül átvészelte a háborút.) Halmay Béla után Fekete Bertalan a várost katasztrofálisnak nevezhető pénzügyi helyzetben vette át. (A Speyer-kölcsönnel, illetve viszszafizetésével nem tudtak mit kezdeni.) Öt éves ciklusa alatt rendeződött a város pénzügyi helyzete, a település hitelképessé vált. Előnyére írták, hogy a háborús évek alatt is évről évre képes volt csökkenteni a város adósságállományát. Dr. Fekete Bertalannal kapcsolatos utolsó bejegyzés így szól: „Törvényhatósági bizottsá-