Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

templom harangja is. Az utcák népe megindult a tűz irányába, élükön a nagycsizmás tímárlegényekkel. Céhmesterükről egy időben Markó-legényeknek nevezték őket, s jellegzetesek voltak hurkatöltő-szerű fecskendőjükről és husángjaikról. Feladatuk főleg a tűz szétverése, a környék tűzveszélyes épületeinek lebontása volt, hogy így akadályozzák meg a tűz továbbterjedését. A város tartott ugyan egy-két „spricc'

/-et, de ezek télen befagytak, nyáron meg szétszáradtak, tehát mindig hasznavehetetlenek voltak. A jószándékú és főleg az oltásban, elhárításban járatos tímárlegények közreműködésével, 1874-ben, 84 taggal szerveződött meg az önkéntesek egylete. Hosszú évekbe telt, míg a városmajorban (Werbőczy, mai Dózsa Gy. u.) kialakult bázisuk, a tűzfigyelő toronnyal és a „készültségi ház"-zal, szertárral. A szivattyús tűzoltókocsik megjelenése és főleg az egyenruha bevezetése már a modern városi tűzoltóság, katasztrófa-elhárítás kezdetét jelentette. Az önkéntes és a fizetett tűzoltóság egymás mellett élése -- lin,, jJH ffTt A tűzoltóság épülete Szent Flórián szobrával, 1995