Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

egy hosszú korszak volt a szakma és a város történetében. 1935 jelentette a korszakhatárt. Addig 25-26 főből állt a város fizetett tűzoltósága, de a szervezet olyan tisztek irányítása alatt állott, akiknek más volt a foglalkozásuk, tehát hivatásosokból álló szervezetnek nem volt szakképzett vezetője. A város 1935-ben szervezte meg a hivatásos tűzoltóságot úgy, hogy annak élén hivatásos tűzoltóparancsnok és tisztek álltak. 1942-1943-ban 4 tiszt, 40 tűzoltó, és a háborús állapotra tekintettel 10 kisegítő „napszámos" jelentette Miskolc tűzvédelmét, s egyben mentőszolgálatát. A mentőszolgálatot több évtizedes gyakorlat és szokás alapján még az 1940-es években is a Miskolci Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesület látta el formálisan. A valóságban a hivatásos tűzoltók adták a mentőszolgálatot is. A mentőszolgálat azt jelentette, hogy naponta üzemben volt 3 mentőautó és 2 lovas mentőkocsi, összesen 9-10 fős személyzettel. A személyvédelem mellett a tűzoltóság feladata volt a műszaki mentőszolgálat ellátása is. Gyakori panasz volt az 1930-1940-es években, hogy a műszaki balesetek száma (autó- és villamosbaleset, épületbeomlások) robbanásszerűen növekszik, s ennek ellátása nagyobb felkészültséget igényel, mint a tűzvédelmi szolgálat. 1945. január elsejétől Nagy-Miskolc létrejöttéből különös gondjai támadtak a tűzoltóságnak. Egy korábbi, 1936-ban született törvény szerint 1500 emberenként kelett 1 hivatásos tűzoltót alkalmazni. így a 77.290 főt számláló Miskolcon 48 tűzoltóra és 4 tisztre lett volna szükség. Diósgyőrben 1944-ig csak önkéntes tűzoltóság volt, s ugyanez jellemezte Hejőcsabát is. Tehát az alaposan megnövekedett, területében és létszámában .is megnőtt városban 75-80 fős tűzoltóságot kellett volna szervezni, s a város költségén működtetni. A minimális feltétele a működésnek 6 db autófecskendő és 5 új mentőautó beszerzése lett volna - de ez, éveket vett igénybe. A városi tűzvészektől a tűzoltóság fél évszázaddal ezelőtti gondjáig talán azért volt egyszerű eljutni, mert a szervezet 1945 elején tartalmas beszámolót, s gondjai megoldását várva, felterjesztést készített a Nemzeti Bizottságnak. Ebben fogalmazódott meg, hogy „téves felfogás az, hogy a tűzoltóságnak nincs dolga, helyesebben mondva, ahogy szokták mondani: kevés a tűz, tehát munka sincs. A tűzoltóság munkája nem a keletkezett tüzek gyors eloltásában merül ki, hanem abban a munkában, amely megakadályozza a tüzek keletkezését", - fogalmazódott meg. Az biztos, hogy a tűzoltóság helyzetének javításában az első látványos lépés a régi épület lebontása, s helyén az új tűzoltóparancsnokság épületegyüttesének kialakítása volt. Ez 1956- 1958 között történt. Tervezője Kun András építész volt, a homlokzati domborművet pedig Gondos László készítette 1956-ban. Az épület Vologda utca felé néző részén 1992-től áll a tűzoltók védszentjének, Szent Flóriánnak fába faragott szobra. A mai értelemben vett hivatásos, „profi" tűzoltóság tehát 1995-ben 60 éve, alakult meg Miskolcon.