Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KISSZÓTÁR ABAKUSZ = A függőleges oszlop- és pillérfő, valamint az áthidaló gerenda közötti, a gerenda felfekvését biztosító fejlemez, támasz. AKANTUSZ = Különböző építészeti tagozatok jellegzetes növényornamentikája, levélutánzatú díszítőeleme. ARCHAIKUS = Az építészeti stílus fejlődésében, kifejeződésében a kezdeti, korai szakasz. ÁRKÁDOS = Oszlopokon vagy pilléreken nyugvó boltív, vagy gerendával áthidalt oszlopok, pillérek. ATTIKA, ATTIIKAFAL = A tető síkjának eltakarására szolgáló mellvéd vagy fal, amely kihangsúlyozza a homlokzatot, ugyanakkor díszítőmotívumok elhelyezésére is szolgál. AXIS = A homlokzat vízszintes vagy függőleges tengelyvonala, ilyen értelemben beszélünk ablaksorokról, ablakszámokról. BALUSZTER = Oszlophoz hasonló, kör vagy négyszög keresztmetszetű, alátámasztó elem, amely fából vagy kőből készülhet. COPFOS = Ffízérdíszes. CSEGELYES (kupola, boltozat) = Négy (vagy sokszög) alaprajzú terek kupolaboltozattal történő zárásakor egy nagyobb és egy kisebb félgömbkupola egymásraépítése. CSEHSÜVEG BOLTOZAT = Négyszög alaprajz fölé szerkesztett olyan boltozat, amelyet az oldalak mentén emelt függőleges síkok egy, a négyszög átlójának nagyobb méretű félgömb kupolából kimetszenek. DONGABOLTOZAT = Különböző módon hajló, falazott vagy öntött térfedő szerkezet. Ha hosszú a boltfelület, hevederívekkel szakaszokra bontják. EKLEKTIKUS = A 19. szazad utolsó harmadának, részben a 20. század elejének építészeti megnevezése, amelyet a különböző korok átvett formáinak, elemeinek kevert alkalmazása jeUemez. FŐPÁRKÁNY (koronázópárkány) = Az épületet felülről lezáró, általában erős kiülésű, arányaival a homlokzat teljes magasságához igazodó párkány. FRÍZ = A párkány középső (geiszon és arhitráv közötti) vízszintes sávja. FÜGGŐFOLYOSÓ = Főleg a belső udvaros, 19. századi házaknál használt nyitott, konzolos szerkezetű közlekedő tér, amelyből a lakások nyílnak. GEISZON s Á párkány felső, fríz fölött kiülő koronázó része. GROTESZK = Emberi és állatalakokat, virágot vagy gyümölcsöt folyamatos dísszé összekapcsoló ékítmény. GORGÓFEJ = Az épületek ormán megjelenő három kígyófürtös vicsorgó tekintet. A görög mitológia alakjai, amely szerint kővé dermedt, aki rájuk nézett. HERMA = Szabadon álló, lefelé keskenyedő négyszögű pillér, melyet felső részén fej vagy a pillér szerves folytatásaként megjelenő mellszobor zár le. HEVEDER, HEVEDERES DONGABOLTOZAT = Olyan dongaboltozat, amelyben a boltozatot a hossztengelyre merőleges irányú erősítő boltívek, ún. hevederívek szakaszokra osztják. HOMLOKZAT = Az épület külső megjelenése, egységes kiképzésű oldala, mérete. HORONY = Az alapsíkba süllyesztett, általában íves keresztmetszetű vájat. KANDELÁBER = Kőből készült, magas, vékony ablakosztó. KAZETTA, KAZETTASOR = Négyzetes, mélyített, s többnyire gazdag tagozatokkal keretezett falmező. KARTUS = Különféle alakú (négyszög, kör, pajzs) általában keretezett díszítő motívum. Lapos vagy enyhén domborodó középső felületén általában névjelet, kezdőbetűket, esetleg címert helyeznek el. KLASSZICIZÁLÓ = A 18. század utolsó évtizdeinek, 19. század első felének építészeti formája. Az uralkodó stíluson belül, annak jellegéhez igazodva kompozícióiban a klasszikus ókortól kölcsönzött mintákat, szabályokat követő építészeti megjelenés. KONTYOLT TETŐ = Az oromzati oldalakon is képzett ferde síkú tetőmegoldás. KONZOL = Kőből, vasból, fából készülő, falba befogott (részben befalazott), arra merőleges tartóelem. KOSÁRfV, KOSÁRÍVES BOLTOZAT = A dongaboltozat egyik változata, amelynek vezérgörbéje a kosárív szabályai szerint szerkesztett vonal. KVÁDER = A fal külső felületén a beépítés után szabadon maradó, különböző módon megdolgozott vagy csiszolt építőkő. LIZÉNA = Az épülethomlokzat alapsíkjából kiugró, függőleges, tagolás néUaili falsáv. LUNETTA = Ajtók, ablakok fölött vagy boltozati csegelyek között fekvő, félköríves záródású falfelület. MELLVÉD = Erkélyek, ablakok biztonságos használatát szolgáló, tömör vagy áttört korlát. OROMFAL = Nyeregtetős épület véghomlokzatának felső, a tetőszéket lezáró falszakasza. ÖVPÁRKÁNY, OSZTÓPÁRKÁNY = Többszintes épület homlokzatán az emeleteket elválasztó, a födém vagy az ablakkönyöklő magasságában vízszintesen végighúzódó, egy vagy ritkábban háromrészes tagozott párkány. PARAPET = könyöklő, mellvéd. PILASZTER = A fal síkjából kiemelkedő, fejezettel és lábazattal képzett felülettagoló elem. PUTTÓ = Mezítelen, kövérkés gyermekfigura. RIZALIT = Az épületek közepén, vagy sarkain előreugró homlokzatrész. ROZETTA = Felülnézetben ábrázolt, szirmos virág stilizált rajza. Nagyon régi ékítményként ismert. STUKKÓ = Gipszből mintázott, márvány hatást keltő díszítmény a falon vagy mennyezeten. TENGELYVONAL = Elméleti középvonal. Az erre végzett szerkesztés valamennyi tagozat helyét kijelöli. TIMPANON = Az épületek oromfalán, ajtó vagy ablak fölött megjelenő háromszögmező. Gyakorta tartalmaz domborművet vagy figurális plasztikát. SZEGMENSÍV = A 18-19. században alkalmazott olyan ív, amelynek vezérgörbéjét egy körvonaldarab alkotja. VOLUTÁS = Csigavonalban csavarodó és kis korongban záródó, felül vízszintesen egymásba kapcsolódó kettős tárcsa. Legegyszerűbben csigavonalat követő díszítmény.