Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

elméleti és gyakorlati ismereteket. 1920-tól dolgoztak közösen, s ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak köszönhető Miskolcon a Kereskedők és Gazdák Körének volt épülete (Miskolci Galéria, a Déryné u. 5. sz. alatt), a Hercz-gépgyár (mai Nyomda és Sajtóház területén volt), a Király műmalom (Győri-kapu lakótelep a Bársony J. u. környékén), az Eperjesi úti városi bérházak, de az ő terveik alapján újították fel a Koronát az 1930-as években, az Erzsébet Kórház röngenépülete, a prosectúra épülete, az ún. Gyémántinternátus az avasi harangtorony mellett. Közös tervük volt Tapolcára is, amely egy 60 szobás fürdő-szállodát képzelt el a tó partján, de első díjat kaptak a Soltész Nagy Kálmán utcai bérháztervükre, amely 70 darab két-három és négy szobás lakást tartalmazott. (Stimm Lajos 1888-ban született, s a Miskolci Ipartestület elnökeként 1943-ban hunyt el Miskolcon. Block Alfréd 1873-ban született, s 1944-ben tűnt el Miskolcról, valószínű a zsidóüldözésnek, a gettósításnak esett áldozatul.) A két hatalmas tömb építési munkálatai 1929 augusztusában készültek el. A munka nagyságára utal néhány számadat, amely a korabeli sajtóban látott napvilágot. A két épülethez kétmillió darab téglát készített a Miskolci Gőztéglagyár Tatár utcai üzeme. Naponta 100-120 kőműves és 150-180 segédmunkás dolgozott, napi teljesítményük 70.000 tégla beépítése volt, tehát egy-másfél hónapon keresztül ennyi téglát kellett a helyszínre szállítani. A tetőfedéshez 120.000 darab cserepet a görömbölyi telepről szállítottak, s beépítettek 100.000 darab speciális padlóburkoló betonlapot. A kapcsolatos lakatos, ill. épületlakatos munkákban négy nagy miskolci cég osztozott. A mai napig is jól lakható, komfortos, minden polgári igényt kielégítő lakásokat magába foglaló két épülettömb déli oldalról viszonylag visszafogott homlokzati struktúrával vezeti föl azt a látványt, amit végülis a sarkokon álló, egykor azonos kialakítású áltornyokban végződő sarokrizolitok hangsúlyoztak. Az épület homlokzatai korábban sem voltak különösebben díszítettek, tagoltak. A sarok toronyrizolitokat és az északi falakat a hatszög három oldalával záródó kétemeletet átfogó erkélyépítmények tagolták. Az egymással szembenéző tornyok déli, illetve északi oldalán az erkélyek helyett enyhe kiülésű loggiák kaptak helyet. Az általában ergonomikusan tervezett „városi bérpaloták" földszintjének helyiségeiben jóhírű cégek béreltek üzlethelyiségeket. Az egykor működő bérlemények közül napjainkban csupán a nagyhírű Kabay gyógyszertár jogutódja birtokolja az eredeti helyet. (A gyógyszertár berendezése figyelemre méltó). Egykor itt működött a jóhírű „Mayer-kávézó", de volt a földszinti helyiségekben fodrász és működött dohánytőzsde is. Az 1. számmal jelzett bérház földszintjén fűszerüzlet, vendéglő és postai kirendeltség is működött. Az épület, sajnálatos módon sokat veszített eredeti egységes és monumentális megjelenéséből. Ez elsősorban a használati jogból eredő ötletszerű változások következménye. A századforduló Miskolcának meghatározó építészeti eleme az István malom hatalmas tömege volt. Ezt követte a fentiekben említett városi bérpaloták sora, amelyek mintegy nyitányai voltak egy megálmodott, de soha meg nem valósult szépreményű várostervezési koncepciónak.