Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Vásárcsarnok a Búza téren (Zsolcai kapu) A 19. századi leírások egyértelműen utalnak arra, hogy „Miskolcon és környékén terem Magyarországon a legtöbb és legsikeresebb búza". így érthető, hogy ez a hely vált a térség gabonakereskedelmének központjává. Kezdettől „Búza vásár tér" volt a neve, s az tette az idegen számára feltűnővé, hogy a hatalmas bekerítetlen terület közepén egy óriási granárium, azaz gabonatároló építmény állt. Vásárok alkalmával ekörül helyezkedtek el az eladni és venni szándékozók szekerei, sátrai. Ettől keletre, tehát a Zsolcai kapu irányába volt a Fehér Kakas fogadó és az Arany Sas vendéglő. A reformkori leírások szerint mindkettő a vásározóknak, kereskedőknek és átutazóknak egyaránt ismert és elfogadott külvárosi szálláshelye volt. (Mindkettő akkor szűnt meg, amikor a Zsolcai kapu-Ady Endre utca sarkán ma is álló épületben megnyílt a Budapest szálloda. Ez a legendás Arany kasza épülete, a Zsolcai kapu 2. szám alatt, amelynek földszintjén üzletek voltak, a piac felőli oldalon pedig a szálloda kapott helyet.) Nagy, tágas térség a „búzavásár" - írja 1851-ben egy átutazó cseh írónő. „Itt árulják a szemesterményt, valójában csak a búzát. A vásártéren áthaladva latin, szlovák, szerb, francia, német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a kocsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja." Ebben a „sokadalomban" igyekezett rendet tenni a város elöljárósága, amikor 1868-ban megfogalmazta és megjelentette a piac rendszabályait. A piac, a vásár ekkor még természetesen a Búza tértől a Városháztérig tartott, a főutcát is Piac utcának nevezték. Minden mesterségnek, minden árusnak meghatározott helye volt. így előírták, hogy a „búzavásárban a sátrak a város kőbutykájától kezdődnek, a töltés-árkon kívül pedig a vidékről bejött árusok kapnak helyet." Az árkon belül a kisebb mennyiségben városba hozott mezőgazdasági termékeket, főzelékféléket lehetett árusítani. A Szeles felé a széna és szalma árusok helyei voltak. A legnagyobb tér a „gabona életneműeknek árulására hagyatván", de úgy, hogy a szekereknek utcát kellett képezni, amely pedig „a városi mérnökök közbenjöttével történend." A vásártér rendjének kialakítása tehát a városi mérnök feladata volt, s már itt és ekkor fellelhetjük a vásártér rendezésének csíráit. Miskolc városrendezési elképzelései és szabályai a 19. század végétől fontos feladatnak tartották a Búza tér reformját, a piac és az elárusító helyek egyetlen épülettömbbe történő koncentrálását. A különféle tervek természetesen a mindenkori városi költségvetés függvényében készültek, néha nagyon jók voltak, máskor viszont nagyon ötletszegényre sikeredtek. Az első igazán nagyvonalú terv 1922-ben született. Az akkor első díjat nyert városszabályozási terv a Búza tér keleti sarkába vásárcsarnokot tervezett. A város vezetőinek az volt a véleménye, hogy olyan épületegyüttessel kell körülvenni a piacteret, amelynek emeleti része lakásokként hasznosítható, földszinti részén pedig kétsoros, kétfron-