Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

zsűrinek, amelynek döntnöke Róna József, a miskolci Kossuth és Szemere szobrok készítője volt. Némi változtatással Gárdos Aladár elképzelését tartották a legjobbnak, de javaslat született valamennyi makett megvásárlására. (Nagy kár, hogy ezek a háborúk viharaiban megsemmisültek, de a pályázati elképzelések pontos leírásából véleményt alkothatunk a tervekről.)

A tervezett helyszínek közül legjobbnak a Népkert látszott, amely a sétálópark mellett az elképzelések szerint egy szoborpark szerepét is betöltötte volna. Szóba jött a Luther tér (mai Bartók tér), a Városház tér és a Szemere szobor környékén a mai Palóczy utca is. A művész (erőteljes térrendezéssel és a Pece „eltüntetésével" egybekötve) a jelenlegi helyet találta a legalkalmasabbnak. A szobor 1914-ben elkészült, de Gárdost frontszolgálatra vezényelték. Tény igaz, hogy 1917/1918-tól a szobor Budapesten, a szobrászművésznél várta a megfelelő alkalmat. Alkotója a következőket nyüatkozta munkájáról: A szobor három méter magas,a főalak egyszerű, keresetlen mozdulattal, álló alakban, jobb kezében a törvénykönyvre támaszkodva ábrázolja Deák Ferencet. A szobornak egyetlen mellékalakja a főalakkal egy frontban elhelyezett, a nemzetet szimbolizáló női alak, amely lehajló lobogót tart a kezében. Ez a mellékalak a talapzat előrészével együtt van komponálva. A szobor alapkiterjedése kb. 12 négyzetméter. A főalak bronzból készült, a talapzat a mellékalakkal haraszti mészkőből. Ezt az alkotást látjuk ma az egykor nagyon jól kiválasztott épületkömyezet- ben.

Arra pedig, hogy több, mint évtizedet várni kellett leleplezésére, a következő választ olvashattuk: „a politikai viszonyok annyira ziláltak, hogy a pártoknak jelenleg túlságosan elfogult politikai álláspontja ünneprontó módon befolyásolhatná a leleplezés ünnepélyét, mely - az ország egyik legnagyobb történelmi alakjáról lévén szó - nem lehet a pártok ünnepe, csak a pártokon felül álló kegyeleté."

A Deák szobor, 1994

101