Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Nagy múltú középületeink
lelkendezve említi, hogy „ez a múzeum most már meglesz. És bizony-bizony a késő nemzedékek majd hosszú évtizedek, évszázadok múltán nagy élvezettel fogják olvasni az egyesület éven- kint kiadandó évkönyveiben: kinek-kinek az apja, nagyapja, déd- vagy ükapja mikor és mit adott a múzeumnak, vagy volt-e tagja a múzeumot alakító egyesületnek". A múzeum gyarapodó gyűjteményei évtizedek alatt kinőtték a raktárakat és kiállító helyiségeket. 1953-ban toldalékokkal bővítették, s mindez elégségesnek bizonyult 1967. augusztus 23-a éjszakájáig. Ekkor ugyanis az épület északnyugati oldala, a Szinva felőli kerékpárút mellett 9 méter magasan és közel 10 méter szélességben leomlott. Egy kiállítási terem teljes anyaga zuhant a romok közé. A felújítási munkálatok befejezés után, 1974-ben nyílt meg a múzeum új, állandó kiállítása. Az épület pedig ekkortól az emeleten csak kiállításnak, a földszinten pedig 1980-ig csak raktáraknak adott helyet. 1985-1990 között az épület történetének legnagyobb felújítását végezték el. A változások érzékelhetők a külső megjelenésben is, de a belső térkialakítás alapvetően az új igényekhez igazodott. Az épület pince-helyiségei, földszinti és emeleti termei csak kiállítási célokat szolgálnak. 1990 decemberétől két állandó kiállítás, s valamennyi más teremben időszakos kiállítások látogathatók. A múzeum „Papszeri" kiálUtóépiiletc, 1994 37
