Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Egyházak

A Kálvária domb múltja és építményei

Máriássy Sándor, aki 1735-1743 között volt tapolcai apát, s fö templomépítő, megörökítette magát a templom bejárati kapuja fölött elhelyezett családi címerével. Ugyanez a címer lelhető fel a templomi padsorok faragott padelőin is. Egy évszázaddal később rokona, Máriássy Gábor egri kanonok folytatta püspök elődjének egyházgyarapító, városképformáló tevékenységét. A 19. század közepén határozta el, alapítványt tesz egy kálvária építésére. Helyszínéül papi működésének egyik jelentős állomását, Miskolcot szemelte ki. Döntésében feltehetően szerepet játszott a főpap rokon emlékének történő adózás is.

Máriássy Gábor elképzeléseinek megvalósítására 1857-ben az Avas Mindszent felé eső oldalán, a Tűzköves dűlőben megvásárolt egy telket. A terület kb. tíz, tíz és fél kataszteri hold nagyságú lehetett. A hely kiválasztásában minden bizonnyal meghatározó volt a plébánia közelsége, másrészt a földrajzi környezet, a leendő látvány, azaz a Kálvária láthatósága.

A Kálvária domb beépítésének terveit Rudolf Antal készítette el. Az ütemezés szerint 1858-ban ki kellett alakítani az utakat, 1859-ben pedig az építési anyagok megvásárlása és helyszínre szállítása volt a fő feladat. Úgy tervezték, hogy 1860- ban elvégzik a kőfaragó munkát, felépítik a stációkat, s még ebben az évben a kápolnát is.

A feljegyzések szerint a kőműves munkát Kobek József, az ácsmunkát pedig Szabó István helyi mesteremberek végezték. A rendkívül látványos és precíz kőfaragás Daldströni József svéd származású, miskolci kőfaragó mester szakértelmét dicséri.

Az érdemi, látványos munkák 1862-ben folytak. Ekkor szállították a Szepességből, a krompachi gyárból a kápolna fedeléhez szükséges rézlemezeket. A csabai útvonalon ekkor készült a kerítés. Négyszög alakú faragott kövekből rakták le a talapzatot, s a falat faragott kőtáblákkal fedték le. A széles kapun túl, a domboldal aljától szerpentinezett fel az út a stáció-kápolnákkal. A kőlábazat fölötti fülkeépítmény alsó mezőjében kaptak helyet maguk a stáció domborművek, vagyis Jézus az olajfák hegyén, Jézus elárulása, Jézus megostorozása, Jézus tövissel való megkoronázása, Jézus Pilátus előtt, Jézus a keresztet hordozza. A fülkéket Bársony János miskolci lakatosmester neogótikus vasrácsai védték, s védik részben napjainkban is.

Az altemplommal ellátott kálvária kápolna tagozataiban a stációk megoldását követi. Az altemplom előtti terecskéről kétkarú lépcső vezet a kápolnához, amely egyszerű térkialakítású. Megközelítően négyzetes alaprajzú, keresztboltozatos hajóból, sokszögzáródású szentélyből áll. A felszenteléssel egyidős leírás, forrás érzékletesen tudósít a korabeli berendezésről. Eszerint a kápolna ablakai színes, ónfoglalatú betétekkel voltak ellátva. A szentélyt a Saandhas-testvérek neogótikus fa oltára ékesítette. A hajó padjai Me- gele János miskolci asztalosmester műhelyéből kerültek ki. A kápolna padozatát színes már157