Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Egyházak

A Kálvária domb múltja és építményei Máriássy Sándor, aki 1735-1743 között volt tapolcai apát, s fö templomépítő, megörökítette magát a templom bejárati kapuja fölött elhe­lyezett családi címerével. Ugyanez a címer lel­hető fel a templomi padsorok faragott padelőin is. Egy évszázaddal később rokona, Máriássy Gábor egri kanonok folytatta püspök elődjének egyházgyarapító, városképformáló tevékeny­ségét. A 19. század közepén határozta el, ala­pítványt tesz egy kálvária építésére. Helyszínéül papi működésének egyik jelentős állomását, Miskolcot szemelte ki. Döntésében feltehetően szerepet játszott a főpap rokon emlékének törté­nő adózás is. Máriássy Gábor elképzeléseinek megvalósítá­sára 1857-ben az Avas Mindszent felé eső olda­lán, a Tűzköves dűlőben megvásárolt egy telket. A terület kb. tíz, tíz és fél kataszteri hold nagy­ságú lehetett. A hely kiválasztásában minden bizonnyal meghatározó volt a plébánia közel­sége, másrészt a földrajzi környezet, a leendő lát­vány, azaz a Kálvária láthatósága. A Kálvária domb beépítésének terveit Rudolf Antal készítette el. Az ütemezés szerint 1858-ban ki kellett alakítani az utakat, 1859-ben pedig az építési anyagok megvásárlása és helyszínre szál­lítása volt a fő feladat. Úgy tervezték, hogy 1860- ban elvégzik a kőfaragó munkát, felépítik a stá­ciókat, s még ebben az évben a kápolnát is. A feljegyzések szerint a kőműves munkát Kobek József, az ácsmunkát pedig Szabó István helyi mesteremberek végezték. A rendkívül lát­ványos és precíz kőfaragás Daldströni József svéd származású, miskolci kőfaragó mester szakér­telmét dicséri. Az érdemi, látványos munkák 1862-ben folytak. Ekkor szállították a Szepességből, a krompachi gyárból a kápolna fedeléhez szük­séges rézlemezeket. A csabai útvonalon ekkor készült a kerítés. Négyszög alakú faragott kö­vekből rakták le a talapzatot, s a falat faragott kőtáblákkal fedték le. A széles kapun túl, a domboldal aljától szerpentinezett fel az út a stáció-kápolnákkal. A kőlábazat fölötti fülke­építmény alsó mezőjében kaptak helyet maguk a stáció domborművek, vagyis Jézus az olajfák hegyén, Jézus elárulása, Jézus megostorozása, Jézus tövissel való megkoronázása, Jézus Pilátus előtt, Jézus a keresztet hordozza. A fülkéket Bár­sony János miskolci lakatosmester neogótikus vasrácsai védték, s védik részben napjainkban is. Az altemplommal ellátott kálvária kápolna tagozataiban a stációk megoldását követi. Az altemplom előtti terecskéről kétkarú lépcső vezet a kápolnához, amely egyszerű térkialakítású. Megközelítően négyzetes alaprajzú, keresztbol­tozatos hajóból, sokszögzáródású szentélyből áll. A felszenteléssel egyidős leírás, forrás érzék­letesen tudósít a korabeli berendezésről. Eszerint a kápolna ablakai színes, ónfoglalatú betétekkel voltak ellátva. A szentélyt a Saandhas-testvérek neogótikus fa oltára ékesítette. A hajó padjai Me- gele János miskolci asztalosmester műhelyéből kerültek ki. A kápolna padozatát színes már­157

Next

/
Thumbnails
Contents