Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Egyházak
ványlapokból állították össze. A szentély vörösmárvány lépcsőit pedig a pesti Krausz cég márványfaragó műhelyéből szállították. A kálváriát 1864-ben Bnrtakovics Béla egri érsek szentelte fel, s ez egy napon történt a mindszenti templom két tornyának alapkőletételével. A felszentelést követő időben, de a századforduló körüli években is a Kálvária domb kedvelt pihenőhelye lett a miskolciaknak. Vélhetően ez adta az ötletet arra, hogy a város akkor lakott részén kívül, de annak tőszomszédságában kialakítsanak egy olyan parkot, amely a kor kertépítési divatjának megfelelően az ünnep- és hétköznapok családi időtöltésének helyszínévé váljon. így alakult ki idővel a Kálvária és a Népkert szerves egysége. A Kálvária domb története az 1950-es évek elejétől változott meg. 1953-ban új épület jelent meg a domboldalon, (1980-ig a megyei párt- bizottság, akkortól a megyei múzeumigazgatóság székel benne) s ezzel megváltozott a környezet, módosult a városkép is. Az építkezéssel megváltozott a Csabai kapu nyomvonala, megszűnt a korábbi természetes kapcsolat a Kálvária domb és a Népkert között. Az egységes képhez szervesen hozzátartozó és egykor hangsúlyos bevezető tételként funkcionáló kőkerítés, és annak díszes kapuzata feleslegessé vált, az építkezés miatt elpusztult. A Kálvária domb egykor gondozott, kellemes lejtésű, rézsüvei, ligetekkel szegélyezett útjai idővel lepusztultak, elvadultak, a kert gyümölcsfái elkorcsosodtak. A kápolna jobb oldalán lévő egykor álló stációt ismeretlen időben ledöntötték, romjai az egykori talapzat mellett még fellelhetők. Az első stáció viszont nem, az az építkezések kezdetekor megsemmisült, hiszen beleesett az építkezési területbe. 1992-ben elkészült a domb részletes felmérése és dokumentálása is megtörtént. Elké158 szültek a rehabilitációs tervek is, amelyek az egy1őri állapot visszaállítását tűzték ki célul. A kápolna a dombtetőn, 1990
