Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
után két évtizeddel visszakerült Miskolcra, az avasi domboldalba, édesapja mellé. Hamvait érckoporsóban szállították a városba, s ahogy azt tervezte is, tárogató hangja mellett helyezték a sírboltba. Ekkortól, tehát 1925 októberétől a megemlékezés virágai a két Szemerének szólnak. A síremléken kívül - amelyet 1893-ban emelt Borsod megye közönsége - nem sok „városi" emlékünk van Szemere Bertalanról. Egy köztéri szobor, utca és emléktábla, az Avason a 101. számú szakmunkásképző intézet és gimnázium őrzi nevét és emlékét. A két háború között volt Szemere Bertalan serlegünk is, amelynek hasonlóan érdekesen alakult a története. A megyei levéltár is nagyszámú dokumentumot, emléket őriz, s jellegéből következően kizárólag Szemere Bertalanra vonatkozóan. Miskolc város jegyzőkönyvei szépen dokumentálták a történéseket. 1869. január 18-án jegyezték fel, hogy „néhai Szemere Bertalan Városunk a hajdan legnagyobb országgyűlési képviselője elhunyta miatta mély bánatunkat ezennel jegyzőkönyvileg meg örökítjük, mint a Magyar haza egykori dicsőségének emlékezete, nem csak városunk, de az egész haza örökét." 1871-ben a város felkészült a hamvak méltó fogadására. Úgy szólt a közgyűlési döntés, hogy „Szemere Bertalan földi maradványai a folyó év májusi közgyűlés első napján tétessenek örök nyugalomra az avasi sírkertben." A gyászbeszédeket és a városi gyász-zászlót a levéltárban rendelték elhelyezni. Hasonlóképpen levéltárba került az a kulcs is, amivel Szemere Bertalan koporsóját Budán lezárták. Ezt a hamvakat szállító küldöttség elnöke, Bay Bertalan első alispán adta át a közgyűlésnek. (Hasonlóan, mint korábban Palóczy síremlékének kulcsait.) A hant fölötti síremlék elkészítése és Szemere alakjának szoborba öntése csaknem egy- időben vetődött fel. Érthetően előbb a fekete márvány síremlék született meg, majd a szobor, amely Miskolc második egész alakos köztéri szobra volt. (Először 1898-ban Kossuth Lajosnak állítottak szobrot, amelynek az a különlegessége, hogy Magyarországon ez az első egész alakos köztéri Kossuth szobor.) Az 1890-es évek elején még nem volt szó a Kossuth szoborról (hiszen 1894-ben halt meg), így érthető, hogy a Szemere szobor lehetséges helyeként az Erzsébet-tér is felvetődött. 1903-ban pedig arról született döntés, hogy a szobrot az ún. Bagolyvár helyén kell felállítani. (Bagolyvárnak akkor a vármegye háza melletti teret, ill. az azon álló, lebontásra ítélt épületeket értették. Valóban ide is került a szobor.) 1905-ben a helyi sajtóból arról értesülünk, hogy „Róna József alkotása elkészült, s ott hever a vármegye háza pincegádorában. Úgy volt, hogy 1905. szeptember 17-én leplezik le, de a politikai helyzetre tekintettel valószínű a jövő év tavaszára halasztják. A szobor nem biztos, hogy a vármegye melletti téren fog állni." A szoboravatásra végül is 1906 novemberében került sor, de ez már a negyedik időpont volt. Tervezték október 21-re, majd 28-ra, aztán november 3-ra is. Az időpont „tologatásában" az játszott szerepet, hogy a várost felkészületlenül érte a hír, hogy a Rákóczi hamvakat szállító vonat 1906. október 28-án Kassára menet Miskolcon is megáll. Ekkorra pedig el kellett készülni az 1901-től tervezett kilátónak, amelyet az Avas legszebb teraszára terveztek. Végül is november 11-én avatták a szobrot. Lévay József itt szavalta el erre az alkalomra írt ódáját. Ezt követően a Korona (a későbbi Avas) szállóban fogadás volt, amelynek menülapja a múzeum Szemere-hagyatékának különleges és féltve őrzött darabja. Befejezésül még egy különleges emlékről, az emlékserlegről essen szó, amely Szemere Ber114
